A főbb városok egyike az Ígéret földjén. Jeruzsálemtől kb. 90 km-re É-ra feküdt, a mai Haifa városától pedig 31 km-re DK-re. Egy kicsivel több mint 4 ha-on épült, egy halom tetején, amely ma Tell-el-Muteszellim (Tel-Megiddó) néven ismert, és amely közel 21 m magasan emelkedik ki a völgyből (KÉPEK és TÉRKÉP: 1. köt. 953. o.).

 Stratégiailag fontos: Stratégiailag kedvező fekvéséből adódóan Megiddóból be lehetett látni Jezréel völgyének (Eszdraelon völgyének, vagy más néven ’Megiddó völgyének’; 2Kr 35:22; Za 12:11) a termékeny ny. részét, és a város uralni tudta ezt a területet, ezért könnyen az ellenőrzése alatt tarthatta a főbb kereskedelmi és katonai utakat, amelyek itt keresztezték egymást. A bibliai és a történelmi feljegyzések is feltárják, hogy számos nemzet döntő fontosságú csatát vívott Megiddó környékén a város fekvésének köszönhetően. Nem messze innen, „Megiddó vizeinél” Bárák bíró vereséget mért Jábin hadseregére. Ehhez a hatalmas sereghez, amely Sisera vezetése alatt állt, vaspengével ellátott 900 szekér is tartozott (Bí 4:7, 13–16; 5:19). Júda királya, Aházia Megiddóban halt meg azután, hogy Jéhu utasítására Jibleám közelében lesújtottak rá, és halálos sebet ejtettek rajta (2Ki 9:27). Az is Megiddónál történt, hogy Júda királyát, Jósiást halálosan megsebezték, amikor megpróbálta feltartóztatni a Nékó fáraó vezetése alatt álló, egyiptomi sereget, amely úton volt az Eufráteszhez, hogy segítsen az asszíroknak (2Ki 23:29, 30; 2Kr 35:22).

A régészeti ásatásokból kiderül, hogy Megiddót a hosszú története folyamán többször is megerősítették. A feltárt romok azt mutatják, hogy egykor a falai 4-5 m vastagok voltak, és ezeket később kiszélesítették, több mint 7,5 m-esre. Ezeknek a falaknak a magassága néhol még a feltárás idején is meghaladta a 3,3 m-t.

Története: Megiddó elsőként abban a beszámolóban szerepel, amely felsorolja azt a 31 királyt – köztük Megiddó királyát –, akit Józsué legyőzött az Ígéret földjének meghódítása kezdetén (Jzs 12:7, 8, 21, 24). A föld felosztásakor Megiddó, bár Issakár területén feküdt, az alárendelt városaival Manassé törzsének a beékelt városa lett (Jzs 17:11; 1Kr 7:29). De a bírák idejében Manassé fiai nem tudták elűzni a kánaánitákat ebből a megerősített városból. Amikor Izrael megerősödött, akkor is csak kényszermunkára tudta fogni Megiddó lakosait (Bí 1:27, 28).

Dávid uralma idején, amikor a királyság területe a legnagyobbá vált, az izraeliták az összes kánaánitát leigázták az Ígéret földjén, így Megiddóban is. Ennek köszönhetően Megiddó is olyan körzet lehetett, amely Salamon idejében évente egyszer, egy hónapon át élelemmel látta el a királyi háznép tagjait; Megiddó a körzetek felsorolásában az ötödik volt (1Ki 4:7, 8, 12).

Salamon ezenkívül megerősítette Megiddót, így az vélhetően a szekérvárosainak az egyike lett, és 12 000 csatalova közül valamennyit az itt lévő istállókban tartott (1Ki 9:15–19; 10:26). A régészek Megiddónál egy nagy területen olyan épületek maradványaira bukkantak, amelyek néhány tudós (de nem az összes) szerint egykor istállók voltak, és amelyekben legalább 450 lovat tarthattak. Kezdetben ezeket az épületmaradványokat Salamon idejéből valónak vélték, de idővel sok régész későbbre, nagyjából Aháb idejére datálta.

Zakariás próféciája (12:11) olyan ’nagy jajveszékelésről’ ír, amilyen „Megiddó völgyében” volt. Ez arra az eseményre utalhat, amikor siratták Jósiás királyt, akit ott öltek meg egy csatában (2Ki 23:29, 30). Zakariás könyvének ebben a versében a héber Megiddó szó írásmódjában némi eltérés figyelhető meg. A megszokott héber Meghid·dóʹ szó helyett a hosszabb alakú, Meghid·dónʹ név olvasható, amely hasonló a Jelenések 16:16-ban szereplőhöz. (Lásd: HAR-MAGEDON.)