Az, aki megszabadít, megóv a veszélytől vagy a pusztulástól. A Biblia szerint Jehova a legfőbb Megmentő, a szabadítás egyetlen Forrása (Ézs 43:11; 45:21). Újra meg újra Izrael Megmentőjének és Szabadítójának bizonyult (Zs 106:8, 10, 21; Ézs 43:3; 45:15; Jr 14:8), de nemcsak a nemzetet mentette meg mint egészet, hanem az őt szolgáló egyéneket is (2Sá 22:1–3). A szabadulásról gyakran úgy gondoskodott, hogy emberi megmentőket támasztott (Ne 9:27). A bírák idejében ezeket a különleges megmentőket Isten választotta ki, és ő tette képessé őket arra, hogy megszabadítsák Izraelt az idegen elnyomás alól (Bí 2:16; 3:9, 15). Amíg a bíró élt, ügyelt arra, hogy Izrael a helyes utat kövesse, a nép pedig megszabadult ellenségeitől (Bí 2:18). Amikor Jézus a földön járt, Jehova volt a Megmentője. Jehova támogatta és megerősítette, hogy meg tudja őrizni feddhetetlenségét gyötrelmes próbáiban (Héb 5:7; Zs 28:8).

Jehova azonban nemcsak a Megmentő szerepét tölti be, hanem a ’Megváltóét’ is (Ézs 49:26; 60:16). A múltban megváltotta népét, Izraelt a fogságból, a keresztényeket pedig a bűn kötelékéből szabadítja ki, megváltva őket a Fia, Jézus Krisztus által (1Jn 4:14), aki az Ő megmentő eszköze, és akit ezért felmagasztalt mint „Főközvetítőt és Megmentőt” (Cs 5:31). Jézus Krisztus tehát joggal nevezhető „Megmentőnknek”, még ha Jehova közvetítőjeként gondoskodik is a megmentésről (Tit 1:4; 2Pt 1:11). A „Jézus” név, amelyet angyali utasításra kapott Isten Fia, azt jelenti, hogy ’Jehova megmentés’, mert ahogy az angyal kijelentette: „ő menti meg népét bűneitől” (Mt 1:21; Lk 1:31). Ez a név jól mutatja, hogy a Jézus általi megmentés Forrása maga Jehova. Ezért látjuk azt, hogy a Biblia a megmentést mind az Atyával, mind a Fiúval összefüggésbe hozza (Tit 2:11–13; 3:4–6).

Jehova ’mindenfajta embert’ megment Jézus Krisztus által (1Ti 4:10). Megszabadítja őket a bűntől és a haláltól (Ró 8:2), kiszabadítja őket Nagy Babilonból (Je 18:2, 4) és a Sátán uralma alatt levő világból (Jn 17:16; Kol 1:13), megmenti őket a pusztulástól és az örök haláltól (Je 7:14–17; 21:3, 4). A Jelenések 7:9, 10 szerint a „nagy sokaság” Istennek és a Báránynak tulajdonítja a megmentést.

A megmentés a váltságáldozaton alapul, és Krisztus Jézusnak mint Királynak és örökkévaló Főpapnak megvan a hatalma és ereje ahhoz, hogy „teljesen megmentse azokat, akik általa járulnak az Isten elé” (Héb 7:23–25; Je 19:16). Ő „megmentője. . . e testnek”, azaz a felkent követőiből álló gyülekezetnek, sőt mindenkinek, aki hitet gyakorol őbenne (Ef 5:23; 1Jn 4:14; Jn 3:16, 17).

Lásd még: VÁLTSÁG.