Az a cselekvés, amikor valaki meg nem engedett, törvénybe ütköző módon – rendszerint értékes anyagi juttatások fejében – a maga szolgálatába állít, befolyásol valakit. A szövegkörnyezettől függően a megvesztegetést jelentő héber szót (sóʹchadh) „ajándék”-nak is lehet fordítani (2Mó 23:8, Rbi8, lábj.; Kár., Káldi; 1Ki 15:19; Pl 17:8). A Szentírás azt mondja, hogy ha valaki engedi, hogy megvesztegessék, az az ítélet elferdítéséhez, sőt vérontáshoz vezet (5Mó 16:19; 27:25; Ez 22:12).

A megvesztegetési ajándék elfogadását Isten Izraelnek adott törvénye kifejezetten tiltotta, és Jehova mint a Legfőbb Bíró tökéletes példát állít elénk azzal, hogy mindig pártatlanul dönt, és sohasem enged a megvesztegetésnek (2Mó 23:8; 2Kr 19:7). Ezért aki vendég szeretne lenni Jehova sátorában, annak utánoznia kell őt ebben (Zs 15:1, 5; lásd még: Ézs 33:15, 16).

A Bibliában jó néhány helyen olvashatunk megvesztegetésről. A filiszteusok mindegyik szövetséges fejedelme 1100 ezüsttel (2422 dollár, ha ezüstsekelről van szó) vesztegette meg Delilát, hogy árulja el Sámsont (Bí 16:5). Sámuelnek, a prófétának és bírónak a fiai az apjuktól eltérően megvesztegetésre szánt ajándékokat fogadtak el, és elferdítették az ítéletet (1Sá 8:3; 12:3). Dávid beszél olyanokról, akiknek megvesztegetéssel volt telve a jobbjuk, mellyel egyébként az igazságosság ügyét kellett volna előmozdítaniuk (Zs 26:10). Katonai segítség reményében Asa király megvesztegette Szíria királyát, Aház király pedig Asszíria királyát (1Ki 15:18, 19; 2Ki 16:8). A hűtlen Jeruzsálem főemberei, vagyis fejedelmei szerették a megvesztegetést (Ézs 1:23; 5:23; Mi 3:11). A közönséges szajhákkal ellentétben, akik fizetséget kapnak a szolgáltatásaikért, a hűtlen Jeruzsálem ajánlott fel másoknak vesztegetési ajándékot, hogy bemenjenek hozzá (Ez 16:33).

Az i. sz. I. században Iskariót Júdás tulajdonképpen megvesztegetési pénzt fogadott el, hogy elárulja Jézus Krisztust (Mt 26:14–16, 47–50); Félix kormányzó pedig nem szolgáltatott igazságot Pálnak, mert arra számított, hogy megvesztegetési pénzt kap az apostoltól (Cs 24:26, 27).

„A kebelből elővett megvesztegetés” kifejezést jobban megértjük, ha figyelembe vesszük, hogy a „kebel”-nek fordított héber szó egy ruhának az öv felett lévő hajtására is utalhat. Ez a kifejezés tehát rávilágít arra, hogy a megvesztegetési ajándékot nyilvánvalóan elrejtették a ruha felső hajtásába, majd pedig titkon átadták egy másik embernek, aki úgyszintén elrejtette (Pl 17:23; 21:14; lásd: AJÁNDÉKOK).