(igazságosság királya):

Az ókori Sálem királya és Jehovának, ’a legfelségesebb Istennek a papja’ (1Mó 14:18, 22). Ő a Szentírásban megemlített első pap; valamikor i. e. 1933 előtt kezdett ilyen minőségben tevékenykedni. Mivel Sálem királya volt, és a Sálem név jelentése ’béke’, Pál apostol ’béke királyának’, és a neve alapján ’igazságosság királyának’ hívja őt (Héb 7:1, 2). Az ókori Sálem tudvalevőleg magvát képezte a későbbi városnak, Jeruzsálemnek. A Sálem név be is épült Jeruzsálem nevébe, és a várost néha ’Sálemnek’ nevezik (Zs 76:2).

 Miután Ábrám (Ábrahám) patriarcha legyőzte Kédorlaomert és a vele szövetséges királyokat, a Sáve-völgybe, vagyis „a Király völgyébe” ment. Melkisédek ekkor „kenyeret és bort hozott”, és megáldotta Ábrahámot, ezt mondva: „Áldja meg Ábrámot a legfelségesebb Isten, az égnek és földnek alkotója; és legyen áldott a legfelségesebb Isten, ki kezedbe adta elnyomóidat!” Ábrahám ekkor „tizedet adott” a király-papnak „mindenből”, tehát „a legfőbb zsákmányokból”, amelyeket a szövetséges királyok elleni sikeres harca során szerzett (1Mó 14:17–20; Héb 7:4).

Krisztus papságának előképe: Egy figyelemre méltó messiási próféciában Jehova így esküdött meg ünnepélyesen Dávid ’Urának’: „Pap vagy te időtlen időkig Melkisédek módja szerint!” (Zs 110:1, 4). Ez alapján az ihletett zsoltár alapján a héberek úgy tekinthettek a megígért Messiásra, mint aki egy személyben tölti be a papi és a királyi tisztséget. Pál apostol a hébereknek írt levélben minden kételyt eloszlatott arra nézve, hogy kire vonatkozik a jövendölés, amikor is ’Jézusról’ beszélt, aki „főpap lett Melkisédek módja szerint örökre” (Héb 6:20; 5:10; lásd: SZÖVETSÉG).

Közvetlen kinevezése: Melkisédek nyilvánvalóan Jehovától kapott papi kinevezést. Amikor Pál azt fejtegette, hogy a nagy Főpap tisztségét Jézus tölti be, rámutatott, hogy „senki sem a maga kezdeményezéséből veszi ezt a tisztességet, hanem csak akkor, ha elhívja őt az Isten, mint ahogy Áront is”. Az apostol továbbá megmagyarázta, hogy „a Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az dicsőítette meg őt, aki így beszélt róla: »Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon«”, ezután pedig Jézus Krisztusra alkalmazta a Zsoltárok 110:4 prófétai szavait (Héb 5:1, 4–6).

’Lévitől kapott tizedet’: Melkisédek papi tisztsége nem függött össze Izrael papi elrendezésével, és a Szentírás egyértelművé teszi, hogy magasabb rendű volt, mint az ároni papság. Ez abból a hódolatból is látszik, amellyel Ábrahám, Izrael egész nemzetének (így Lévi papi törzsének is) az ősatyja, Melkisédek iránt viseltetett. Ábrahám, ’Jehova barátja’, aki „atyja” lett „mindazoknak, akiknek van hitük” (Jk 2:23; Ró 4:11), „tizedet” adott a legfelségesebb Isten eme papjának. Pál rámutat, hogy a léviták tizedet szedtek testvéreiktől, akik szintén Ábrahám ágyékából származtak. Ugyanakkor kiemeli, hogy Melkisédek, „aki nem rájuk vezette vissza származását, Ábrahámtól vett tizedet”, és „Ábrahám révén még Lévi is, aki tizedet kap, tizedet fizetett, mert ő még ősatyja ágyékában volt, amikor elébe ment annak Melkisédek”. Így tehát a lévita papok bár tizedet kaptak Izrael népétől, maguk is tizedet fizettek Melkisédeknek az őket képviselő ősük, Ábrahám által. A melkisédeki papság magasabbrendűsége abból is kitűnik, hogy Melkisédek áldotta meg Ábrahámot, ugyanis Pál szavai szerint „a nagyobb áldja meg a kisebbet”. Egyebek mellett ilyen okokból volt Melkisédek megfelelő előképe a nagy Főpapnak, Jézus Krisztusnak (Héb 7:4–10).

Sem elődje, sem utódja: Pál világosan kifejti, hogy a lévita papság révén elérhetetlen volt a tökéletesség, ezért szükség volt egy „Melkisédek módja szerint való” pap eljövetelére. Emlékeztet rá, hogy Krisztus Júdából, egy nem papi törzsből sarjadt, de aztán a Jézus és Melkisédek közötti hasonlóság alapján rámutat, hogy Jézus „nem egy testre épülő parancsolat törvénye szerint lett” pap, „hanem elpusztíthatatlan életnek ereje szerint”. Áron és fiai eskü nélkül lettek papok, a Krisztusra ruházott papi tisztség ellenben Jehova esküje által lett szentesítve. Ezenkívül amíg a lévita papok meghaltak, és utódokra volt szükségük, addig a feltámasztott Jézus Krisztus, „mivel élő marad örökre, utódok nélkül viseli papságát”, ennélfogva képes ’teljesen megmenteni azokat, akik általa járulnak az Isten elé, mert mindenkor él, hogy szót emeljen érdekükben’ (Héb 7:11–25).

Milyen értelemben igaz, hogy Melkisédek ’napjainak nem volt kezdete, és életének sem volt vége’?

Pál egy igen figyelemreméltó tényt említett meg Melkisédekkel kapcsolatban, amikor ezt írta róla: „Mivel nincsen apja, nincsen anyja, nincs nemzetségtáblázata, napjainak nincs kezdete, s életének sincsen vége, hanem az Isten Fiához tétetett hasonlóvá, pap marad mindenkorra” (Héb 7:3). Melkisédek más emberekhez hasonlóan megszületett és meghalt. Apja és anyja nevéről azonban nem esik szó, őseiről és leszármazottairól semmit nem tudni, és a Szentírás nem ír napjai kezdetéről, sem élete végéről. Melkisédek ezért megfelelőképpen előárnyékolhatta Jézus Krisztust, akinek nem ér véget papsága. Mint ahogy Melkisédek papsága esetében nem olvasunk elődről vagy utódról, ugyanígy Krisztusnak sem volt elődje, aki hozzá hasonló főpap lett volna, és a Biblia szerint utódja sem lesz soha. Ezenkívül bár Jézus Júda törzséből és Dávid királyi vonalán született meg, testi ősatyáinak semmilyen hatásuk nem volt a papságára, és az sem emberi ősöknek köszönhető, hogy egy személyben tölti be mind a papi, mind  a királyi tisztséget. Mindez annak tudható be, hogy maga Jehova esküdött meg neki.

A Jeruzsálemi targumokban arról is olvashatunk, hogy Melkisédek nem volt más, mint Noé fia, Sém. Ez a nézet széles körben elfogadottá vált a zsidók és mások között. Sém akkor még élt, sőt Sáránál, Ábrahám feleségénél is tovább élt. Azonkívül Noé külön megáldotta Sémet (1Mó 9:26, 27). Mindazonáltal Melkisédek Sémmel való azonosságára nincsen bizonyíték. Továbbra is tény marad, hogy a Szentírás nem beszél Melkisédek nemzetiségéről, származásáról és utódairól, mégpedig jó okkal. Melkisédek így előképe lehetett Jézus Krisztusnak, aki Jehova ünnepélyes esküje szerint „főpap lett Melkisédek módja szerint örökre” (Héb 6:20).