Az ókori Egyiptom egyik fővárosa, amelyet a Kairótól úgy 23 km-re D-re, a Nílus ny. partján fekvő Mít-Ruhajna romjaival azonosítanak. Memfisz (Memphisz) sokáig „Alsó-Egyiptom” (vagyis a Nílus-delta és attól D-re egy kis terület) legfontosabb városa volt.

A Hóseás 9:6-ban a héber szöveg a várost Mófnak nevezi (a legtöbb magyar fordítás „Memfisz”-nek adja vissza). Máshol a héber Nóf névvel utalnak rá (Ézs 19:13; Jr 2:16; 44:1; 46:14, 19; Ez 30:13, 16).

Története: A görög történetíró, Hérodotosz által feljegyzett legenda szerint (A görög–perzsa háború. II. könyv, 99.) Memfiszt egy Ménész (Mén) nevű uralkodó alapította; ám semmilyen  történelmi bizonyítékot sem találtak az egyiptomi uralkodók „I. dinasztiájának” erre az állítólagos alapítójára vonatkozóan.

Memfisz földrajzi elhelyezkedése kiváló volt ahhoz, hogy a Nílus országának a fővárosa legyen. Mivel nem sokkal a Nílus-delta csúcsától (vagyis attól a ponttól, ahol a Nílus több ágra szakad) D-re helyezkedett el, nemcsak az É-on fekvő deltavidék felett tudott hatalmat gyakorolni, hanem a Níluson való közlekedés felett is. A sivatag és a hegyek miatt Ny-ról nehéz volt megközelíteni a várost, K-ről pedig maga a Nílus és a mögötte lévő hegyek védelmezték. Ennélfogva a Felső-Egyiptom (D-en) és Alsó-Egyiptom (É-on) határán fekvő Memfisz egykor kulcshelyzetben volt egész Egyiptomban, akárcsak ma a közelben lévő Kairó.

Kereskedelme: A város remek kereskedelmi központ volt a története folyamán mindvégig, és csak azután indult hanyatlásnak, miután a görögök legyőzték, és É-on, a tengerparton Alexandria lett az ország legvirágzóbb kikötővárosa. Néhány történész szerint Memfisz széles körben ismertté vált az üvegipara miatt, és termékeiből a legtöbbet Róma vásárolta. Ezenkívül akáciafákat is ültettek a területen, hogy legyen fa a bútorkészítéshez, az egyiptomi flotta hajóinak az építéséhez meg a fegyverek előállításához.

Politikai helyzete: Memfisz politikai szempontból is rendkívül fontos volt, főleg abban az időszakban, amelyet az egyiptológusok „Óbirodalomnak” neveznek, és ez így volt még a „Középbirodalom” időszakában is. A történészek többsége úgy véli, hogy a legkorábbi dinasztiák székhelye Memfiszben volt, bár lehetséges, hogy egy időre Thébába (a bibliai Nó-Ámonba, kb. 480 km-re délebbre) tették át. Valószínűnek tűnik, hogy még akkor is Memfiszben volt a főváros, amikor Ábrahám Egyiptomban járt, és kellemetlensége adódott az akkor uralkodó fáraóval (1Mó 12:10–20).

A bibliai bizonyíték láthatólag arra utal, hogy amikor az izraeliták Egyiptomban tartózkodtak, a főváros Alsó-Egyiptomban (É-on) volt, és viszonylag közel Gósen földjéhez, ahol az izraeliták laktak (1Mó 47:1, 2; lásd: GÓSEN 1.). Mivel Mózes a ’Nílusnál’ találkozott a fáraóval, ezért a főváros alighanem inkább Memfiszben volt, nem pedig Alsó-Egyiptomban, a Nílus-delta vidékén (mint ahogy némelyek gondolják), ugyanis a Nílus több ágra szakad, mielőtt a deltavidékre ér (2Mó 7:15).

Memfisz a kiemelkedő szerepe miatt több olyan próféciában is megjelenik, amely Egyiptommal kapcsolatos. A Jeremiás 2:16-ban a próféta úgy beszél Nófról (Memfiszről) és Tahpaneszről (város a deltavidéken), mint amelyek Izrael ’feje tetején legelnek’, vagyis kifosztják Izraelt, mintha kopasszá tennék. Ez gyásszal járó megaláztatást jelentett azokra nézve, akik azt állították magukról, hogy Isten népe. (Vö.: 2Ki 2:23; Ézs 22:12.) Mind Izrael északi királysága, mind pedig a déli királyság (Júda) esetében Egyiptom, amelyet itt Memfisz és Tahpanesz jelképezett, a hőn áhított segítség és támogatás hiábavaló forrásának bizonyult, arra viszont mutatott hajlandóságot, hogy önző módon kihasználja Isten szövetséges népét (Hó 7:11; Ézs 30:1–3; 2Ki 23:31–35).

Vallási központ: Memfisz volt Egyiptomban a vallás és az oktatás egyik központja, de még i. e. a VIII. században Ézsaiás megjövendölte, hogy Nóf (Memfisz) fejedelmeinek (talán papi fejedelmeinek) a nagyra tartott bölcsessége kudarcot vall, és Egyiptomot félrevezetik (Ézs 19:13). Ezek a tanácsadók nyilvánvalóan hamis biztonságérzetet tápláltak az egyiptomiakban Asszíria támadó hatalmát illetően.

Memfiszben emlékeket találtak abból az időből, amikor az etióp király, Tirháka uralkodott Egyiptomban. Bár Tirháka úgy rendezte, hogy megmeneküljön akkor, amikor (i. e. 732-ben; 2Ki 19:9) Kánaánban összeütközésbe került az asszír királlyal, Szanhéribbal, később azonban Szanhérib fia, Esár-Haddon megtizedelte az egyiptomi seregeket, arra kényszerítve őket, hogy visszatérjenek Memfiszbe. Esár-Haddonnak a saját feljegyzése, amely az ezt követő összecsapást írja le, a következőképpen hangzik: „Memphist, [Tirháka] királyi városát fél nap alatt aláásással, falrésekkel és földhányással. . . körülzártam, elfoglaltam, leromboltam, elpusztítottam, tűzben felégettem” (ÓKTCh. 186. o.). Ám néhány évvel később, úgy tűnik, az egyiptomi seregek visszafoglalták Memfiszt, és lemészárolták az asszír helyőrséget. Assur-bán-apli, Esár-Haddon fia viszont bevonult Egyiptomba, és kiűzte az uralkodókat Memfiszből, majd visszaszorította őket a Nílus folyásirányával szemben (d. irányba).

Amikor Asszíria i. e. a VII. század második felében hanyatlásnak indult, Memfisz ismét teljes mértékben egyiptomi fennhatóság alá került. Miután Babilónia királya, Nabukodonozor i. e. 607-ben elhagyatottá tette Júdát, a zsidó menekültek Egyiptomban kerestek oltalmat, és Memfiszben meg más városokban telepedtek le (Jr 44:1). Ahogy Jehova a prófétái, Jeremiás és Ezékiel által elmondta, ítélete alapján szerencsétlenség fogja érni ezeket a zsidókat; ezenkívül azt is megjövendölte, hogy Nabukodonozor pusztító csapást fog mérni Egyiptomra, és Memfiszt (Nófot) éri a támadás legnagyobb része (Jr 44:11–14;  46:13, 14, 19; Ez 30:10–13). A prófécia megírta, hogy a babilóniaiak magabiztosan, fényes nappal fognak rátámadni Memfiszre (Ez 30:16).

Majd ismét súlyos vereség érte Memfiszt, ezúttal a perzsa király, Kambüszész győzte le i. e. 525-ben, és utána egy perzsa satrapia székhelye lett. A város sosem állt talpra teljesen e győzelem után. A Ptolemaidák idejében Alexandria felemelkedésével Memfisz folyamatos hanyatlásnak indult, majd i. sz. a VII. századra romhalmazzá vált.

Memfiszt az ókori Egyiptom legszentebb városai között tartották számon a közeli Ónnal (Héliopolisszal) egyetemben (1Mó 41:50). Különösen fontosak voltak azok a szentélyek, amelyeket Ptah istennek és a szent bikának, Ápisznak szenteltek. A memfiszi papok által kigondolt „Memfiszi teológia” alapján Ptah isten volt a teremtő (ezen a címen más istenekkel is osztozott, például Thottal, Rével és Ozirisszal), és a mitológiában, úgy tűnik, olyannak jelenítették meg a tevékenységét, hogy az hasonlítson a fáraónak az emberi ügyekben betöltött tulajdonképpeni szerepével. A klasszikus történetírók leírása alapján Ptah memfiszi templomát időnként kibővítették, csinosítgatták. Hatalmas szobrok díszítették.

A különleges jegyek alapján kiválasztott, élő Ápisz-bikát Memfiszben tartották, és Ozirisz isten megtestesüléseként imádták, bár bizonyos legendák Ptah istennel is összefüggésbe hozzák. A bika halálakor nyilvános gyászt tartottak, és pompás temetést rendeztek neki a közeli Szakkarában. (I. sz. a XIX. században, amikor felnyitották az ottani sírt, a kutatók több mint 60 bika és tehén bebalzsamozott tetemére bukkantak.) Az új Ápisz-bika kiválasztása és trónraléptetése Memfiszben ugyanilyen fényes ünnepség keretében történt. Talán ennek az imádatnak a hatására jutott eszükbe a lázadó izraelitáknak, hogy Jehovát egy aranyborjú által imádják (2Mó 32:4, 5). Memfiszben az idegen Astarta istennő imádata is fontos volt, és különféle egyiptomi isteneknek és istennőknek voltak ott templomai, például Hathornak, Ámonnak, Imhotepnek, Ízisznek, Ozirisz-Szokarisznak, Anubisznak stb. Az ókori isteneknek és bálványaiknak az egész hadára Isten ítélete alapján pusztulás várt (Ez 30:13).

Királyi temetkezési helyek: Memfisz hajdani fontosságát bizonyítják az ókori helyszín közelében feltárt hatalmas temetkezési helyek, ahol mintegy 20 piramis vagy monumentális királysír található. Hóseásnak az i. e. VIII. században a hűtlen Izrael ellen mondott próféciája is kétségtelenül azt mutatja, hogy Memfisz kiemelkedő királyi temetkezési hely volt: „Egyiptom gyűjti össze őket, Memfisz temeti el őket” (Hó 9:6). A Memfisz közelében, Szakkarában talált piramisok között van a Dzsószer király („III. dinasztia”) által épített lépcsős piramis, amelyet az eddig ismert legrégibb szabadon álló kőépítménynek tartanak. Memfisztől ny-ény. irányba továbbhaladva találhatjuk az ennél sokkal impozánsabb el-gízai piramisokat és a Nagy szfinxet. Napjainkra már csak ezek a sírok és hasonló kőépítmények maradtak fenn, amelyek Memfisz hajdani vallásos dicsőségére emlékeztetnek. Ahogy a jövendölés előre megmondta, a város ’bizony döbbenetté lett’ (Jr 46:19).