(héb.: ʼar·neʹveth):

A nyúlfélék családjához tartozó állat, jellemző rá, hogy folyton rágcsál. Közeli rokona az üregi nyúlnak, de nagyobb termetű nála. Abban is különbözik tőle, hogy a kicsinyei rendszerint nem föld alatti üregben jönnek világra, ezenkívül a születésükkor elevenek, szőrösek és nyitva van a szemük. A mezei nyúlról köztudott, hogy a felső ajka mélyen hasított, hosszú füle van, a farka felfelé kunkorodik, a hátsó lábai és tappancsai pedig hosszúak, és ez nagyon előnyös, mert így gyorsan el tud nyargalni az ellenségei elől. A leggyorsabb mezei nyulak állítólag még 70 km/h-s sebességgel is tudnak futni. Az állatnak, melynek számos változata van, kb. 60 cm az átlagos testhossza. Többnyire szürkés vagy barnás színű.

A Törvény, melyet Isten Mózes által adott, tiltotta a mezei nyúl elfogyasztását, és kérődző állatként említi (3Mó 11:4, 6; 5Mó 14:7). A mezei nyúlnak és más nyulaknak természetesen nincs összetett vagy több rekeszből álló gyomruk, és nem böfögik fel a táplálékukat, hogy újra megrágják, mely jellegzetességek egyébként a tudományos besorolás szerint kérődzőnek nevezett állatokra jellemzőek. Jóllehet az ezekben a versekben kérődzésnek fordított héber kifejezés szó szerinti jelentése ’felhozás’, a Mózes idejében élő izraeliták nem a modern tudományos osztályozás alapján értelmezték a „kérődzés” szót. Ezért abból a viszonylag új keletű elméletből kiindulva, hogy szigorúan véve mely állatok kérődznek, megalapozatlan azt állítani, hogy a Biblia kijelentése pontatlan, ahogy azt sok kritikus teszi.

A múltban azok a szövegmagyarázók, akik hittek a Biblia ihletettségében, nem érezték úgy, hogy hibás a Törvénynek az a kijelentése, hogy a nyúl kérődző. A The Imperial Bible-Dictionary leszögezi: „Nyilvánvaló, hogy a mezei nyúl nyugalmi állapotban újra meg újra megrágja a táplálékot, melyet valamivel korábban már elfogyasztott. Ezt a tevékenységet az emberek mindig is kérődzésnek tartották. Még a költőnk, Cowper is – aki a természeti jelenségek tüzetes megfigyelője, és aki leírta, mit vett észre a három, általa háziasított mezei nyúlnál – azt állítja, hogy a nyulai »egész álló nap, míg le nem száll az est, kérődznek«” (P. Fairbairn szerk.; London, 1874, I. köt. 700. o.).

A mezei nyúl és más nyulak későbbi tudományos megfigyelése azonban rámutatott, hogy sokkal többről van szó, mint látszólagos kérődzésről. François Bourlière ezt írja (The Natural History of Mammals. 1964, 41. o.): „Úgy tűnik, az »álkérődzés«, vagyis hogy a táplálék kétszer halad végig a beleken, nem csupán egyszer, általános jelenség a mezei nyúlnál és más nyulaknál is. A házi nyulak általában rágás nélkül eszik meg és nyelik le az éjszakai ürüléküket, amely reggelre körülbelül félig megtölti a gyomrukat. Az üregi nyúlnál az álkérődzés naponta kétszer zajlik le, és ugyanerről számolnak be a mezei nyúlnál is . . . Vélhetően ez a tevékenység teszi lehetővé, hogy az állatok nagy mennyiségű és többféle B-vitaminhoz jussanak, melyeket a vastagbélben lévő táplálékban található baktériumok termelnek.” Ugyanerről a témáról a Mammals of the World (E. P. Walker szerk.; 1964, II. köt. 647. o.) kijelenti, hogy ez a tevékenység „ugyanaz lehet, mint a [szó szoros értelemben vett] kérődző emlősöknél a »[valódi] kérődzés«”. (Lásd: KÉRŐDZÉS.)