Annak a Bibliában szereplő héber szónak a magyarosított formája, mely általában az ajtófélfára utal. A mezú·záʹ szó és a többes számú alakja, a mezu·zóthʹ a 2Mózes 12:7 (Rbi8, lábj.); 12:22, 23-ban szerepel, ahol az áll, hogy a pászkaáldozat vérét az ajtófélfákra hintik. A 2Mózes 21:6-ban pedig egy rabszolgával kapcsolatosan van megemlítve ez a szó, akit – ha szeretné továbbra is az urát szolgálni – az ura elvisz az ajtóhoz vagy „az ajtófélfához”, és átszúrja a fülét egy árral. A Biblia beszél a Salamon által épített templom ajtófélfáiról (1Ki 6:31, 33; 7:5), valamint az Ezékiel látomásában szereplő jelképes templom ajtófélfáiról is (Ez 41:21; 45:19; 46:2).

Manapság a „mezuza” szó egy négyszögletes pergamendarabra utal, mely az 5Mózes 6:4–9 és az 5Mózes 11:13–21 héber szövegét tartalmazza, általában 22 sorban írva. A pergament összecsavarva fa-, fém- vagy üvegtokba teszik, s ezt rézsútosan az ortodox zsidók otthonaiban a bejárat jobb ajtófélfájára erősítik; a felső vége befelé mutat, az alsó vége kifelé. A héber Sad·dajʹ (jel.: ’Mindenható’) szót írják a pergamen hátoldalára, mely szó sokszor látható egy üvegből készült nyíláson keresztül. Időnként a mezuza tokját művészi díszítések borítják. Amikor az istenfélő ortodox zsidók belépnek az otthonukba, vagy elmennek hazulról, megérintik a kezükkel a mezuzát, és elmondják az imát: „Isten őrködjön ki- és bemenetelem fölött mostantól fogva örökké.” (Vö.: Zs 121:8.)

A mezuza használata az 5Mózes 6:9 (Rbi8, lábj.) és a 11:20 szó szerinti értelmezésén alapul.