(a Mihály, ill. Mikáel v. Mikája rövidített alakja):

1. Egy efraimi ember. A tízparancsolat nyolcadik parancsolatát (2Mó 20:15) megszegve Mika elvett 1100 ezüstöt az anyjától. Amikor bevallotta tettét, és visszaadta a pénzt, az anyja ezt mondta: „Ezt az ezüstöt Jehovának fogom szentelni a kezemből a fiamért, hogy készítsenek egy faragott képmást és egy öntött szobrot; és most visszaadom neked.” Ezután elvitt 200 ezüstöt egy ezüstműveshez. Az készített „egy faragott képmást és egy öntött szobrot”, amelyek aztán Mika házába kerültek. Mika, akinek volt „egy isteneknek szentelt háza”, készített egy efódot és terafimot, és felhatalmazta az egyik fiát, hogy papként szolgáljon neki. Noha ezzel az elrendezéssel látszólag Jehovát tisztelte, nagyon-nagyon helytelen volt, mivel ellentétben állt a bálványimádást tiltó parancsolattal (2Mó 20:4–6), és figyelmen kívül hagyta Jehova hajlékát és papságát (Bí 17:1–6; 5Mó 12:1–14). Később Mika a házába vitte Jonatánt, Mózes fiának, Gersomnak a leszármazottját, ugyanis felfogadta ezt a fiatal lévitát, hogy legyen a papja (Bí 18:4, 30). Mika tévesen meg volt elégedve ezzel, és így szólt: „Most már tudom, hogy Jehova jót fog velem tenni” (Bí 17:7–13). Jonatán azonban nem Áron leszármazottja volt, így nem is volt joga papként szolgálni, ami csak súlyosbította Mika tévedését (4Mó 3:10).

Azokban a napokban Dán fiai lakóhelyet kerestek maguknak, és kiküldtek öt kémet. Azok idővel eljutottak Efraimig, „Mika házáig, és ott töltötték az éjszakát”. Míg Mika házának a közelében tartózkodtak, felismerték Jonatán hangját, megtudták, mivel foglalatoskodik ott, és megkérdezték általa Istent, hogy sikeres lesz-e a küldetésük. A pap ezt felelte nekik: „Menjetek el békével. Jehova előtt van az utatok, amelyre mentek” (Bí 18:1–6). Ezután kikémlelték Laist, majd visszatértek, és beszámoltak a testvéreiknek. Az öt kém és 600 férfi Dán törzséből felfegyverkezett, és a város ellen indult. Útközben, ahogy elhaladtak Mika háza mellett, a kémek beszéltek testvéreiknek Mika vallási tárgyairól, és azt javasolták, hogy szerezzék meg őket. Dán fiai elvették a tárgyakat, és meggyőzték a lévitát, hogy jobban járna, ha Izrael egyik törzsének és családjának a papja lenne, nem csak egy emberé. Fogták hát őt, az efódot, a terafimot és a faragott képmást, és útnak indultak (Bí 18:7–21).

Kisvártatva Mika egy csapat férfival a nyomukba eredt. Amikor utolérték őket, és ők megkérdezték Mikától, hogy mi a baj, ő ezt mondta: „Elvittétek az isteneimet, amelyeket készítettem, és a papot is, és elmentek; mi marad hát nekem?!” Dán fiai erre megfenyegették Mikát, hogy ha tovább követi őket és panaszkodik, még rátámadnak. Mika látva, hogy Dán törzsének tagjai sokkal erősebbek az ő csapatánál, inkább hazatért (Bí 18:22–26). Dán fiai ezután lecsaptak Laisra, felgyújtották a várost, és a helyén felépítették Dán városát. Jonatán és a fiai Dán törzsének a papjai lettek, és „megtartották. . . a faragott képmást, amelyet Mika készített, felállították maguknak, és ott volt az mindaddig, míg az igaz Isten háza [a hajlék] Silóban volt” (Bí 18:27–31).

2. Lévita a kehátita Uzziel családjából, melyben ő volt a fő, és a testvére, Issija volt a második, amikor Dávid beosztotta a lévitákat szolgálatra (1Kr 23:6, 12, 20; 24:24, 25).

3. Mefibóset (Mérib-Baál) fia, és Saul király fiának, Jonatánnak az unokája. Mika volt az apja Pitonnak, Méleknek, Táreának (Táhreának) és Aháznak (2Sá 9:12; 1Kr 8:33–35; 9:39–41).

4. Rúbenita, aki Simei fia és Reája apja volt. Beérah nevű leszármazottja fejedelem volt Rúben törzsében; Beérahot Asszíria királya, Tilgát-Pilnészer (III. Tiglát-Pilészer) száműzetésbe vitte (1Kr 5:1, 3–6; 2Ki 15:29).

5. Abdon (Akbór) apja. Mikájának is hívták; ez a hosszabb alakja a nevének (2Kr 34:20; 2Ki 22:12).

6. Egyike azoknak a lévitáknak – vagy egy lévitának az őse –, akik részt vettek a Nehémiás idejében készült ’megbízható megállapodás’ lepecsételésében (Ne 9:38; 10:1, 9, 11).

7. Lévita, Asáf leszármazottja és Zikri (Zabdinak és Zakkurnak is nevezik) fia. Mika, akit Mikájának is neveznek, volt az apja Mattániának (1Kr 9:14, 15; Ne 11:17, 22; 12:35).