A Héber Iratok egyik prófétai könyve. Mikeás Jehova szavait tolmácsolja Szamáriáról és Jeruzsálemről. (Lásd: MIKEÁS.) A könyv három egységre osztható, melyek mindegyike a „halljátok” szóval kezdődik (Mi 1:2; 3:1; 6:1).

Mikeás a Szamária elestéről szóló próféciáját nyilván azelőtt mondta el, hogy a város i. e. 740-ben el lett pusztítva. A szavait pedig valószínűleg nem sokkal Ezékiás uralmának a vége előtt jegyezte le.

Mikeás napjaiban az Izraelben és Júdában lakók erkölcse siralmas volt. Az elöljárók elnyomták az embereket, különösen a szegényeket. A bírák, a papok és a próféták pénzéhesek voltak. Mindent áthatott a bálványimádás, a csalás, az elnyomás, az igazságtalanság és a vérontás. Még az is kockázatos volt, hogy az ember  megbízzon egy közeli barátjában vagy egy rokonában (Mi 1:7; 2:1, 2; 3:1–3, 9–12; 6:12; 7:2–6).

Mikeás könyve nyíltan beszél Izrael és Júda helytelen tetteiről. Megjövendöli, hogy Szamária és Jeruzsálem el fog pusztulni a bűnei miatt (Mi 1:5–9; 3:9–12), ugyanakkor azt az ígéretet is tartalmazza, hogy Isten helyre fogja állítani a népet, és meg fogja áldani őket (4:1–8; 5:7–9; 7:15–17).

A könyv hitelességéhez nem fér kétség. Összhangban van a Szentírás többi részével, hiszen Jehovát egy irgalmas és szerető Istennek mutatja be, aki megbocsátja a vétket, és eltekint a törvényszegéstől (Mi 7:18–20; vö.: 2Mó 34:6, 7; Zs 86:5). A zsidók mindig is hitelesnek tartották ezt a könyvet. Kb. egy évszázaddal Mikeás napjai után Júda vénei a próféta szavait idézték, melyeket Ezékiás uralma alatt mondott Jeruzsálem pusztulásáról. A vének Mikeás szavaira építettek, amikor Jeremiás próféta védelmére keltek (Jr 26:17–19; vö.: Mi 3:12). Évszázadokkal ezt követően pedig a zsidó papi elöljárók és írástudók Mikeás próféciájára hivatkozva mondhatták határozottan, hogy Krisztusnak Betlehemben kell megszületnie (Mt 2:3–6; vö.: Mi 5:2). A Szamáriáról, Jeruzsálemről és a Messiásról, azaz a Krisztusról szóló próféciái mind beteljesedtek, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a könyv Istentől ihletett. Az is érdekes, hogy Jézus hasonlóan fogalmazott, mint a Mikeás 7:6, amikor arról beszélt, hogy az embernek a saját háznépéhez tartozók lesznek az ellenségei (Mt 10:21, 35, 36).

[Kiemelt rész a 407. oldalon]

MIKEÁS KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

A könyv nyíltan beszél Izrael és Júda bűneiről; megjövendöli Szamária és Jeruzsálem pusztulását; ígéretet tesz arra, hogy Isten helyre fogja állítani a népet

Azokat az eseményeket öleli fel, melyek ahhoz vezettek, hogy Szamária i. e. 740-ben elpusztult, illetve valószínűleg az azután történteket is

Izrael és Júda bűne szembeállítva Jehova igazságos követelményeivel

Akik elnyomnak másokat, az ágyukon fekve azon gondolkodnak, hogyan szerezhetnék meg mások házait és mezőit, és amikor hajnalodik, véghezviszik a tervüket (2:1, 2)

Kirabolják a gyanútlan járókelőket; elnyomják a nőket és a gyermekeket (2:8, 9)

Akiknek az lenne a feladatuk, hogy igazságot szolgáltassanak, úgy bánnak az emberekkel, mintha állatok lennének (3:1–3)

A hamis próféták így kiáltanak: „Béke!”, „de ha valaki nem ad szájukba semmit, háborút szentelnek ellene” (3:5)

A bírákat, a papokat és a prófétákat más sem érdekli, csak a nyereség, mégis azt állítják, hogy Jehova támogatja őket (3:9–11)

Gyakorlatilag nincs olyan ember, aki hűséges lenne Jehovához; a fejedelmek és a bírák csak azt várják, hogy lefizessék őket; még a családtagokban sem lehet megbízni (7:1–6)

Jehova kiszabadította a népét Egyiptomból, vezette és védelmezte őket; nincs annyi áldozat, mellyel ellensúlyozni lehetne a lázadásukat (6:3–7)

Jehova azt várja el a népétől, hogy gyakoroljon igazságosságot, szeresse a kedvességet, és szerényen járjon vele (6:8)

Jehova ítélete Izrael ellen; az ítélet Júdára is kihat

Jehova végrehajtja az ítéletét, és Szamária romhalmazzá lesz; a csapás még Júdára és Jeruzsálemre is kihat (1:3–16)

Veszedelem jön Izraelre; a mezőit szétosztják mások között (2:3–5)

Jehova lesújt a népére; enni fognak, de nem laknak jól, vetni fognak, de nem élvezik annak gyümölcsét (6:13–16)

A maradék össze lesz gyűjtve, és felmagasztaltatik az igaz imádat

Izrael maradéka össze lesz gyűjtve, mint ’nyáj az akolban’; előttük megy a királyuk, élükön Jehovával (2:12, 13)

A napok befejező részében Jehova házának hegye a dombok fölé emeltetik, és sok nép özönlik oda; Jehova oktatja őket, és hadakozást többé nem tanulnak (4:1–4)

A helyreállított nép Jehova nevében fog járni; Sion felülkerekedik az ellenségein (4:5–13)

Egy uralkodó fog születni Betlehemben, aki Jehova nevében fog pásztorkodni; az uralma alatt az asszírok vissza lesznek verve; Jákob maradéka olyan lesz, mint a frissítő harmat, és mint a félelmetes oroszlán (5:2–9)

Jehova megtisztítja a népét, hogy ne legyen bálványimádó, és végrehajtja az ítéletét az engedetlen nemzeteken (5:10–15)

A népnek Jehovára kell támaszkodnia; az „ellenséges asszony” öröme véget ér, amikor Jehova a figyelmét a bűnbánó népére fordítja, és csodálatos dolgokat láttat vele; mindez a nemzeteket félelemmel tölti el; Jehova meg fogja bocsátani a népe bűnét (7:7–20)