Ókori város Kis-Ázsia ny. partján, ma romváros. A Meandrosz (Menderes) folyó torkolata közelében található, az ókorban 4 kikötője volt. A jelek szerint az i. e. hetedik századra a jónok gazdag kereskedelmi központtá virágoztatták fel Milétuszt, és számos gyarmata lett a Fekete-tenger környékén és Egyiptomban. A város híres volt a gyapjútermékeiről; ezt mutatja az is, hogy a görög Septuaginta az Ezékiel 27:18-ban Tírusz kereskedelmi árui közt megemlíti „a Milétuszból való gyapjút”. Milétusz ezenkívül neves filozófusoknak adott otthont, köztük Thalésznak (kb. i. e. 625–547), akit a görög geometria, asztronómia és filozófia atyjának tekintenek. Az i. e. ötödik században a város részt vett egy felkelésben, ezért a perzsák elfoglalták, majd lerombolták. Később (i. e. 334-ben) az újjáépített város Nagy Sándor kezére került. A hellenisztikus, illetve a római korban nagyszabású építkezésekre került sor Milétuszban. Egy lenyűgöző épületmaradvány, mely ebből az időszakból származik, egy hatalmas szabadtéri színház.

Idővel a város veszített jelentőségéből, ami annak tudható be, hogy a Meandrosz folyó eliszaposította a kikötőit. Az ókori város feltehetően a Latmusi-öböl d. partjából kinyúló hegyfokra épült, de ma már a romjai kb. 8 km-re fekszenek a tengerparttól, és az egykori öböl most tó.

Pál milétuszi látogatásai: I. sz. 56 táján Pál apostol Milétusz városába látogatott. Pünkösdre Jeruzsálembe szeretett volna érni, már amennyire ez lehetséges volt, és nem kívánt feleslegesen időt tölteni Kis-Ázsiában, így vélhetően Asszoszban úgy döntött, hogy felszáll egy olyan hajóra, mely elkerüli Efézust. Azonban nem felejtkezett el az ottani gyülekezet szükségleteiről. Milétuszból, alighanem egy küldöttel, hívatta a mintegy 50 km-re odébb lévő efézusi gyülekezet véneit. Úgy tűnik, hogy az az idő, mely alatt üzent értük, majd a vének elmentek hozzá Milétuszba (legalább három napot vehetett igénybe), kevesebb volt, mintha Pál ment volna Efézusba. Ez amiatt lehetett, hogy az Asszoszból induló és Efézusban kikötő hajó(k) többször állt(ak) meg az úton, mint a Milétuszba tartó(k). Vagy az efézusi körülmények késleltethették volna Pált, amennyiben megáll ott (Cs 20:14–17).

Az efézusi gyülekezet véneihez szólva Pál felidézte a köztük végzett szolgálatát, intette őket, hogy ügyeljenek magukra és a nyájra, figyelmeztette őket, hogy „elnyomó farkasok” fognak megjelenni a gyülekezetben, s bátorította őket, hogy maradjanak ébren, és tartsák elméjükben a példáját. Az efézusi felvigyázók, mikor meghallották, hogy nem látják többé az apostolt, nagy sírásra fakadtak, „Pál nyakába borultak, és gyengéden csókolgatták”, azután elkísérték a hajóhoz (Cs 20:18–38).

Pál a jelek szerint az első római bebörtönzését követően, egy bizonyos idő elteltével visszatért Milétuszba. Trofimusz, aki korábban elkísérte őt onnan Jeruzsálembe, megbetegedett, ezért Pálnak Milétuszban kellett hagynia. (Vö.: Cs 20:4; 21:29; 2Ti 4:20.)