Egy illatos mézgás gyanta (Én 1:13; 4:6, 14; 5:1, 13). Nem tudni pontosan, hogy az ókorban miből nyerték. De a mirha általában a Commiphora nemzetség különféle tövises cserjéinek vagy kis fáinak a gyantája, így például a Commiphora myrrháé vagy a Commiphora abyssinicáé. Ezek a cserjék sziklás területeken nőnek, főként mészkődombokon. Kérgüknek és belsejüknek erős illatuk van. Bár a növény, akármelyik fajról van is szó, magától is izzad ki gyantát a szárán vagy a vastag és merev ágain, az izzadást serkenteni lehet bemetszéssel. A gyanta eleinte lágy és ragadós, de ahogy a földre csöppen, megszilárdul.

A mirha egyike volt a szent felkenetési olaj összetevőinek (2Mó 30:23–25). Mivel nagyon kedvelték az illatát, ruhát, ágyat és más tárgyakat illatosítottak vele. (Vö.: Zs 45:8; Pl 7:17; Én 3:6, 7.) Az Énekek énekében szereplő lány, Sulamit, úgy tűnik, folyékony mirhát kent a testére, mielőtt nyugodni tért (Én 5:2, 5). Esztert mirhaolajjal masszírozták, amikor különleges szépségápolásban részesült (Esz 2:12). Mirha volt azok között az anyagok között is, amelyeket akkor használtak, amikor egy holttestet előkészítettek a temetésre (Jn 19:39, 40). Alighanem elég értékesnek tartották ahhoz, hogy a zsidók királyának adják ajándékba (Mt 2:1, 2, 11).