Egy fontos város Moábban; egykor feltehetően a fővárosa volt. Az arámi targum (a moábi) Kirre, Kir-Harésetre és Kir-Hereszre következetesen el-Kerakként utal, ami azt jelzi, hogy ezek ugyanannak a helynek voltak a nevei. Ennélfogva „a moábi Kir”-t általában a mai el-Kerakkal azonosítják (Ézs 15:1). Ez a város egy kisebb fennsíkon helyezkedik el több mint 900 m-es tengerszint feletti magasságban, és kb. 35 km-re D-re van Dibontól. El-Kerak nagy részét mély völgyek választják el a magasba nyúló, szomszédos hegyektől.

Az i. e. X. század vége felé Izrael, Júda és Edom szövetséges seregei megtámadták Kir-Harésetet. Ha megfelel a valóságnak, hogy a helyszín el-Kerakkal azonos, akkor a parittyások nyilvánvalóan a szomszédos hegyekből zúdítottak kőzáport a városra. Bár Kir-Harésetet nyilvánvalóan nem vették be, a csata túl hevessé vált Moáb királya számára. Meg nem említett okok miatt 700 harcosával szeretett volna áttörni a csatasoron, hogy Edom királyához jusson, de ez nem sikerült neki. Végső elkeseredésében, úgy tűnik, Moáb királya nyilvánosan feláldozta elsőszülött fiát, bizonyára azért, hogy megbékítse Kámos istent (2Ki 3:5, 9, 25–27). A héber  szöveget (2Ki 3:27) úgy is lehet érteni, hogy Edom királyának az elsőszülött fiáról van szó, és némelyek úgy vélik, hogy erre utal az Ámós 2:1. De ez kevésbé valószínű.

Ézsaiás próféciája azt sejtette, hogy a moábiták bánkódni fognak Kir-Haréset mazsolalepényei után, ami talán a város fő kereskedelmi áruja volt (Ézs 16:6, 7). Ézsaiás arról is beszél, hogy ő maga zokog, mint a hárfa Moábért és Kir-Harésetért. Miként a hárfa a húrjainak rezgésére hangot ad ki, úgy indította meg Ézsaiás bensőjét is a Kir-Haréset csapásáról szóló üzenet (Ézs 16:11; lásd még: Jr 48:31, 36).