(gör.: sziʹna·pi):

Egy gyorsan növő gyógynövény. Ennek a magvára utalt Jézus az egek Királyságáról szóló egyik szemléltetésében (Mt 13:31, 32; Mk 4:30–32; Lk 13:18, 19; lásd: SZEMLÉLTETÉSEK), és akkor is, amikor arra mutatott, hogy még egy kevés hittel is sok mindent lehet elérni (Mt 17:20; Lk 17:6). Többféle vadon növő mustár van Palesztina területén, de a fekete mustár (Brassica nigra) az, amit általában termesztenek. Termékeny talajban a mag néhány hónap után faszerű növénnyé válhat, elérheti akár a 4,5 m-es magasságot is, és a középső szára olyan vastag lehet, mint egy embernek a karja. A mustár virága sárga, a levelei valamelyest szabálytalanul szeldeltek és sötétzöldek. A termése egy sor magot tartalmaz, és a fekete mustár magvai sötétbarna színűek. Ősszel a növény elfásodik, és így az ágai elég erőssé válnak ahhoz, hogy elbírják a rájuk szálló madarakat, például a kenderikéket és a pintyeket, amelyek mustármagot esznek.

Bár némelyek talán azzal érvelnek, hogy a mustár magva nem „a legapróbb” minden mag közül – az orchideák magva kisebb –, és nem is lesz belőle igazi „fa”, de ne feledkezzünk meg arról, hogy Jézus olyan kifejezéseket használt, amelyeket ismert a hallgatósága. Ami Jézus hallgatóit illeti, az ő szemszögükből a termesztett növények magjai közül csakugyan a mustármag volt a legapróbb, és azt is érdemes megjegyezni, hogy az arabok még a mustárnál kisebb növényeket is ’fának’ nevezik (Mt 13:31, 32).