1. Táré apja és Ábrahám nagyapja. Náhor Sérug fia volt, és Sém egyik leszármazottja. I. e. 2177-től 2029-ig élt, tehát 148 esztendőt (1Mó 11:22–26; 1Kr 1:24–27; Lk 3:34–36).

2. Táré fia, (az 1-es számmal jelzett) Náhor unokája és Ábrahám testvére (1Mó 11:26; Jzs 24:2). Náhor feleségül vette az unokahúgát, Milkát, Lót testvérét, vagyis Háránnak, Náhor másik fivérének a lányát. Milkától 8 fia született, Reúmától, az ágyasától pedig további 4, összesen tehát 12. Némelyek ezek közül törzsfők lettek (1Mó 11:27, 29; 22:20–24). Náhor a Betuel nevű fia által Lábánnak és Rebekának nagyapja, Leának, Ráhelnek, Jákobnak (Izraelnek) és Ézsaunak pedig dédapja volt (1Mó 24:15, 24, 47; 29:5, 16; 1Kr 1:34).

Amikor a Mózes első könyve arról ír, hogy Táré és Ábrahám elhagyta a káldeusok városát, Urt, nem említi Náhor nevét az útnak indulók között (1Mó 11:31). Úgy tűnik azonban, hogy később Náhor is követte őket, mert amikor Ábrahám szolgája feleséget keresett Izsáknak, Háránba ment, oda, ahol Táré letelepedett és meghalt, és ahol Náhor unokája, Lábán is lakott, amikor Jákob elment hozzá (1Mó 11:31, 32; 12:4; 27:43). Ábrahám szolgája „Náhornak a városába”  ment, tehát vagy közvetlenül Háránba, vagy egy ahhoz közeli helyre, talán abba a Naḫurba, amelyre többször is utalnak a Máriban megtalált, i. e. második évezredből való különféle táblák (1Mó 24:10; 29:4; The Biblical Archaeologist. 1948, 16. o.). Ezenkívül amikor Jákob elvált Lábántól, Lábán ’Ábrahám istenét és Náhor istenét’ kérte, hogy ítéljen közöttük (1Mó 31:53; lásd: HÁRÁN 4.).