1. Egy moábita város, amely az amorita király, Szihon fennhatósága alá került nem sokkal azelőtt, hogy az izraeliták bementek az Ígéret földjére. (Vö.: 4Mó 21:26; 32:3; Ézs 15:2.) Miután Izrael legyőzte Szihont, a rúbeniták újjáépítették Nébót (4Mó 32:37, 38). I. e. a IX. század első felében azonban, úgy tűnik, már nem a rúbenitáké  (1Kr 5:1, 8) volt a város, ugyanis a Moábi kövön Mésa király azzal dicsekedett, hogy Kámosnak, az istenének az utasítására elvette Izraeltől. Később Ézsaiás (i. e. VIII. század) és Jeremiás is (i. e. VII. század) megemlítette Nébót a Moáb elleni próféciájában (Ézs 15:2; Jr 48:1, 22).

Nébót általában Hirbet-Mehajjettel (v. Karjat-el-Muhaijattal) azonosítják, amely Hesbontól kb. 8 km-re DNy-ra helyezkedik el. Ezen a helyen egy ókori erőd romjai vannak, és sok cseréptöredéket (i. e. a XII. századtól a VI. századik terjedő időszakból) is találtak ott.

2. Egy város, amelynek képviselői visszatértek a babiloni száműzetésből (Ezs 2:1, 29). Úgy tűnik azért, hogy megkülönböztessék az 1-es számmal jelzettől, „a másik Nébó”-ként említik (Ne 7:33). A Hebrontól kb. 11 km-re ÉNy-ra lévő mai Núbáról feltételezik azt, hogy ez a város lehetett. Azonban az Ezs 10:43, 44-ben a Nébó megnevezés valószínűleg egy férfira utal, akinek a leszármazottai visszatértek a száműzetésből, és elküldték a feleségeiket.

3. Minden bizonnyal egy hegy az Abarim területén. Mózes a Nébó-hegyről, illetve a Piszga tetejéről (amely a Nébó-hegy része lehetett, de az is lehet, hogy a Nébó-hegy volt a Piszga része) látta az Ígéret földjét, és itt halt meg (5Mó 32:48–52; 34:1–4). A Nébó-hegyet általában Dzsebel-en-Nebával (Har-Nevóval) azonosítják. A tengerszint feletti magassága több mint 800 m, és kb. 17 km-re K-re helyezkedik el attól a ponttól, ahol a Jordán a Holt-tengerbe torkollik. Úgy vélik, a Piszga Rász-esz-Szijaga lehetett; ez egy magaslat Dzsebel-en-Nebától ÉNy-ra, és valamivel alacsonyabb a csúcsánál. Tiszta időben a Rász-esz-Szijaga tetejéről csodálatos kilátás nyílik a Hermon-, Tábor-, Ebál- és Gerizim-hegyre, a középső hegyvonulatra, amelyen Betlehem és Hebron is elhelyezkedik, valamint a Jordán völgyére és a Holt-tengerre.

4. Egy istenség, amelynek a Babilon elestekor bekövetkező megaláztatásáról jövendölt Ézsaiás próféta (Ézs 46:1, 2). Nébót Babilóniában és Asszíriában is imádták. A Merkúr bolygóval azonosították, és Marduk meg Szarpánítu fiának, valamint Tasmétu férjének tartották. Imádói számára Nébó a bölcsesség és a tanulás istene volt, „az isten, akiben értelem van”, „aki hall a távolból”, „aki tanít”, „az íróvesszők ura” (G. Rawlinson: The Seven Great Monarchies of the Ancient Eastern World. 1885, I. köt. 91. o.; ANET. 450. o.).

Ennek az istenségnek a kiemelkedő szerepére utal Babilónia királya, Nabú-naid, aki a következőképpen beszél Nébóról: „igazgatja az egész fenti és lenti világot, aki meghosszabbítja életemet”, és „aki hosszúra nyújtja uralkodásomat”. Nabú-naid Nébónak tulajdonította a következőket: „igazságos jogart, törvényes uralkodói pálcát ad a kezembe tartani, kiterjeszteni az országot” (ANET. 310. o.; ÓKTCh. 230. o.). Egy másik bizonyíték arra, hogy fontos volt Nébó a babilóniai vallásban, hogy nevének valamilyen formája megjelenik a babilóniai királyok nevében: Nabukodonozor, Nabú-apla-uszur és Nabú-naid; valamint más nevekben is, ilyen például Nebuzáradán (2Ki 25:8) és talán az Abednegó név is (Dá 1:7).

Nébót leginkább a Babilon közelében fekvő, ókori Borszippa (mai Birsz v. Birsz-Nimrúd) városával azonosítják. Tavasszal, minden újév napján Nébó szobrát szent menetben Borszippából Babilonba vitték. Majd amikor a szobrával visszaértek a borszippai szentélyébe, Marduk szobrát (a Bél [Úr] címmel is utaltak rá) egy darabig Nébóéval együtt vitték. Éppen ezért igen találó volt, hogy Ézsaiás próféciája külön megemlítette, hogy gyalázat éri Bélt és Nébót Babilon bukásakor (Ézs 46:1, 2).