(egyiptomi eredetű;  jel.: Ámon [egy egyiptomi isten] városa):

Kiemelkedő város és egykor Egyiptom fővárosa volt. A Felső-Nílus mindkét partján feküdt, Kairótól mintegy 530 km-re D-re. A görögök Thébaként ismerték; napjainkban is gyakran ez a név használatos.

Néhány tudós a múltban úgy gondolta, hogy a héberből vett „Nó” helytelen formája az egyiptomi névnek (Jr 46:25). T. O. Lambdin professzor azonban rámutat, hogy „az egyiptomi-kopt fonológia [szövegolvasat] legutóbbi kutatásai alapján nagyon is lehetséges, hogy a héber betűzés helyes, és egy korábbi egyiptomi kiejtést tükröz. . . A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az egyiptológusok bizonytalanok még az egyiptomi szó mássalhangzóinak a pontos olvasatát illetően is” (IDB. 4. köt. 615–616. o.).

Az ókori egyiptomi szövegekben a várost így nevezik: „Amon városa”. Ez azért van így, mert a város lett a legfőbb központja Ámon (Amon) isten imádatának, aki egy kisebb istenségből a nemzet főistenévé vált, és akit a görögök egyenlőnek tekintettek Zeusszal (Jupiterrel). (Lásd: ÁMON 4.) A fáraók itt hatalmas emlékműveket és templomokat építettek, amelyek a Nílus k. partján nagy területet ölelnek fel (Karnakban és Lukszorban), valamint a ny. parton is vannak még impozáns templomok, és egy hatalmas temetkezési hely. A karnaki Ámon-templomot tartják az eddig épült legnagyobb oszlopos rendszerű épületnek, ugyanis némelyik masszív oszlopának az átmérője kb. 3,5 m.

Egyiptom fővárosává lesz: Főleg az „Újbirodalomnak, XVIII–XX. dinasztiának” nevezett időszakban történt, hogy Théba jelentős hatalomra tett szert, és az ország fővárosa lett. Az, hogy messze volt a tengertől és az Ázsiával összekötő „szárazföldi hídtól”, remek védelmül szolgált abból az irányból. Lehetséges, hogy mivel az izraeliták kivonulása után Alsó-Egyiptomban rossz hírű és gyenge kormány volt hatalmon, Felső-Egyiptom királyi családja előnyt kovácsolt magának a helyzetből, és magához ragadta a hatalmat. Akárhogyan is történt, arra mindenesetre vannak bizonyítékok, hogy meglehetősen nagy átszervezések voltak ebben az időben.

A papság központja: Még amikor a közigazgatás máshová került, Nó-Ámon (Théba) akkor is gazdag, előkelő város és Ámon nagy hatalommal bíró papjainak a központja maradt, amely istenségnek a főpapjánál csak a fáraó volt hatalmasabb és gazdagabb. Ám i. e. a VII. században az asszírok agressziója Egyiptomra is kiterjedt az asszír király, Esár-Haddon idejében. A fia és utódja, Assur-bán-apli újabb győzelmet aratva egészen Thébáig jutott, és teljesen kifosztotta a várost. Náhum próféta nyilvánvalóan erre a rombolásra utalt, amikor figyelmeztette Ninivét, Asszíria fővárosát, hogy hasonló mértékű pusztulás vár rá (Ná 3:7–10). Nó-Ámon védelmi rendszere, amely a Palesztinából vezető úttól a Nílusig és tovább, azon felfelé húzódott, hiábavalónak bizonyult, és a kereskedelmi forgalmából származó meg a vallásos templomaiban lévő kincsek a rabló asszírok prédái lettek.

Rommá lesz: Ám az i. e. VII. század vége felé vagy a VI. század elején Nó-Ámon visszanyert valamennyit a jelentőségéből. Jeremiás és Ezékiel előre bejelentették, hogy Jehova Isten ítéletet hajt majd végre Egyiptom főistenén, Nó város Ámonján és a fáraón meg az összes egyiptomi istenen, és az ítéletet a babiloni király, Nabukodonozor fogja végrehajtani (Jr 46:25, 26; Ez 30:10, 14, 15). A perzsa uralkodó, Kambüszész i. e. 525-ben újabb csapást mért Nó-Ámonra, és a város dicsősége ekkortól folyamatosan hanyatlott, míg végül a rómaiak teljesen le nem rombolták Gaius Cornelius Gallus vezetésével, mivel a város részt vett egy lázadásban a római uralom ellen (i. e. 30/29). Napjainkban csak kisebb falvakat találni Nó tehetetlen isteneinek az impozáns templomromjai körül.