(a ’szép; kedves’ jelentésű alapszóból):

1. Benjámin unokája az elsőszülött fián, Belán keresztül (1Kr 8:1–4, 7). Mivel a naámániták családot alapítottak Benjámin törzsén belül (4Mó 26:40), Naámánt máshol Benjámin „fiai” között említik (1Mó 46:21).

2. Szír hadvezér i. e. a tizedik században, amikor Izraelben Jórám, Szíriában pedig II. Ben-Hadád uralkodott. Naámán ’nagy, bátor és vitéz ember volt, tisztelet övezte’, és ő volt az, aki által ’Jehova megmentette Szíriát’ (2Ki 5:1). A Biblia nem számol be róla, hogy Isten miért vagy hogyan használta fel Szíria megmentésére. Az egyik lehetőség az, hogy Naámán vezette a szír seregeket, amelyek sikeresen helytálltak, amikor az asszír király, III. Salmanassár erőfeszítéseket tett, hogy leigázza Szíriát. Mivel Szíria szabad maradt, ütközőállam volt Izrael és Asszíria között, ami talán azt a célt szolgálta, hogy lelassítsa az asszírok nyomulását ny. irányba, míg el nem érkezik a Jehovának megfelelő idő, és Ő meg nem engedi, hogy száműzetésbe kerüljenek az északi királyságban élők.

Kigyógyul a leprából: Naámán leprás volt, és bár a szírek nem követelték meg tőle, hogy elszigetelten éljen, mint ahogy Jehova törvénye ezt megkívánta a leprásoktól Izraelben, biztosan megörült annak a hírnek, hogy kigyógyulhat ebből a visszataszító betegségből. Naámán a felesége izraelita rabszolgája révén értesült erről. A lányka beszélt egy szamáriai prófétáról, aki gyógyítani tudja a leprát. Naámán azon nyomban útnak eredt Szamáriába II. Ben-Hadád ajánlólevelével. Ám Jórám, Izrael királya, miután hűvösen és gyanakvással fogadta, továbbküldte Elizeushoz. A próféta nem találkozott vele személyesen, hanem a szolgájával megüzente Naámánnak, hogy fürödjön meg hétszer a Jordánban. Büszkeségében sértve, és alighanem úgy érezve, hogy modortalanul és eredmény nélkül egyik helyről a másikra küldözgetik, Naámán dühösen elvonult. Ha a szolgái nem érveltek volna neki – rámutatva, hogy ésszerűek ezek az utasítások –, Naámán leprásan tért volna vissza a hazájába. Ám végül megfürdött hétszer a Jordánban, csoda útján megtisztult, és ő volt az egyetlen leprás, akinek a gyógyításában Elizeus közreműködött (2Ki 5:1–14; Lk 4:27).

Jehova imádója lesz: Ekkor a szír hadvezér hálatelt szívvel és alázatos értékeléssel visszatért Elizeushoz, talán 50 km-t is megtett, és igazán nagylelkű ajándékot ajánlott fel neki, ám ezt a próféta határozottan elutasította. Naámán ekkor kért valamennyit Izrael földjéből – „amennyi egy öszvérpár terhe”, hogy hazavigye, és azon mutasson be áldozatot Jehovának –, megesküdve, hogy ezentúl nem imád más istent. Valószínűleg arra gondolt, hogy egy földből készült oltáron áldoz Jehovának (2Ki 5:15–17; vö.: 2Mó 20:24, 25).

Naámán ezután azt kérte, hogy Jehova bocsássa meg neki, ha hivatali teendői végzése közben meghajol Rimmon isten előtt a királlyal, aki minden bizonnyal idős, beteg emberként rátámaszkodott. Ha erre kerülne sor, akkor a meghajlása csak gépies volna, csak azért tenné, hogy kötelességének eleget téve támasza legyen a királynak, nem pedig azért, mert ő mutat be imádatot. Elizeus elhitte, amit Naámán az őszinte kérésében mondott, és így felelt neki: „Menj el békében” (2Ki 5:18, 19).

Miután Naámán távozott, utánament Elizeus kapzsi szolgája, Géházi, és hazudott, úgy tüntetve fel a helyzetet, mintha Elizeus meggondolta volna magát, és végül mégiscsak elfogadna némi ajándékot. Naámán örömmel adott neki ajándékba ezüstöt meg ruhákat. Ám ezért a kapzsi és hazug próbálkozásáért, amiért visszaélt az Elizeus szolgájaként élvezett tisztségével, és hasznot akart húzni Jehova szellemének a működéséből, Jehova büntetésként leprával sújtotta Géházit és az utódait is időtlen időkre (2Ki 5:20–27).