(babiloni eredetű; jel.: ’Nébó [egy babilóniai isten] fel van magasztalva’):

A Babilóniai Birodalom utolsó királya; Belsazár apja. Az ékírásos szövegek alapján úgy vélik, hogy mintegy 17 évig (i. e. 556–539) uralkodott. Szenvedélyesen szerette az irodalmat, a művészetet és a vallást.

 Nabú-naid a saját feliratain azt állítja, hogy nemesi származású. Egy tábla, amelyet az ókori Hárán közelében találtak meg, bizonyítja, hogy Nabú-naid anyja vagy nagyanyja odaadó híve volt Színnek, a holdistennek (ÓKTCh. 232. o.). Nabú-naid királyként nagyfokú odaadást tanúsított a holdisten iránt Háránban is, és Urban is, ahol ez az isten kiemelkedő istenségnek számított (KÉP: 2. köt. 324. o.).

A Nabukodonozor 8. évéből (i. e. 617. niszántól 616. niszánig) származó ékírásos táblák felsorolásán szerepel egy bizonyos Nabú-naid, aki „a város fölött van”, és némelyik történész szerint ez ugyanaz a Nabú-naid, aki később király lett. Ám ez azt jelentené, hogy Nabú-naid igen fiatal volt, amikor ilyen hivatalnoki tisztségbe helyezték, és rendkívül idősnek kellett lennie mintegy 77 évvel később, amikor Babilon elesett (i. e. 539).

A Nabukodonozor 20. évében (i. e. 605. niszántól 604. niszánig) történt eseményeket taglalva a görög történetíró, Hérodotosz beszél egy lüdök és médek közt folyó tárgyalásról, amelynek a közvetítője egy bizonyos „babülóni Labünétosz” volt. Úgy vélik, Hérodotosz Nabú-naid nevét írja Labünétosznak. Hérodotosz később megemlíti, hogy a perzsa Círusz (Kürosz) Labünétosz és Nitókrisz fia ellen harcolt (A görög–perzsa háború. I. könyv, 74., 188.).

A Nabonidus and Belshazzar c. könyvben R. P. Dougherty professzor annak a feltevésnek ad hangot, hogy Nitókrisz Nabukodonozor lánya volt, Nabú-naid (Labünétosz) tehát Nabukodonozornak a veje volt (Yale Oriental Series. 1929, 63. o.; lásd még: 17., 30. o.). A Hérodotosz által említett Nitókrisz és Nabú-naid (Labünétosz) „fia” pedig a vélemények szerint Belsazár volt, aki ellen Círusz csakugyan harcolt. Bár igazából ez az érv csak következtetésekre támaszkodik, de megmagyarázná, hogyan került Nabú-naid Babilónia trónjára. Ez összhangban volna azzal a Bibliában leírt ténnyel is, hogy Nabukodonozorra Nabú-naid fiának, Belsazárnak az ’apjaként’ utalnak (Dá 5:11, 18, 22), ugyanis az „apa” szó gyakran nagyapát vagy elődöt jelent. Ilyen szemszögből Belsazárt Nabukodonozor unokájának tekinthetjük. (De lásd még: BELSAZÁR.)

Nabú-naid trónra kerülése Lá-basi-Marduk orvul való meggyilkolása után történt. Ám az, hogy Nabú-naid egy feliratán úgy utal magára, mint aki Nabukodonozornak és Nergal-sar-uszurnak a „hatalmas küldötte”, azt jelzi, hogy az állítása szerint törvényes úton került a trónra, nem trónbitorlóként.

Nabú-naid számos prizmán magát is, és az elsőszülött fiát, Belsazárt is megemlíti a holdistennek szóló imáiban (D. W. Thomas [szerk.]: Documents From Old Testament Times. 1962, 73. o.). Egy felirat azt mutatja, hogy Nabú-naid az uralkodásának a harmadik évében, az előtt a hadjárata előtt, amelynek eredményeként legyőzte az Arábiában lévő Témát, kinevezte Belsazárt Babilon királyának. Ugyanez a felirat azt is közli, hogy Nabú-naid megbántotta birodalma népét azáltal, hogy a holdisten imádatára összpontosított, és azáltal, hogy nem volt Babilonban, hogy megtartsa az újévi ünnepet. A Nabú-naid-krónika néven ismert dokumentum kijelenti, hogy Nabú-naid az uralkodásának 7., 9., 10. és 11. évében Téma városában volt, és minden esetben a következőket mondja: „[Nisannu hónapra a király] nem ment Bābili városba. Nabû nem ment Bābili városba. Bēl nem vonult ki. Az újévi ünnep szünetelt” (ÓKTCh. 236–237. o., zárójelezés a szerkesztőtől). A szöveg sérült állapota miatt a többi évről készült feljegyzés hiányos.

Téma oázisvárosáról máshol a következőket jegyezték fel: „Csodálatossá tette a várost, felépítette (ott) [palotáját], mint amilyen palota ŠU.AN.NÁ-ban (Babilonban) van” (ANET. 313. o.). Úgy tűnik, Nabú-naid Témát tette meg királyi székhelyévé, és más szövegek arra mutatnak, hogy tevekaravánok szállították oda Babilonból az élelmiszert. Bár nem mondott le arról, hogy a birodalom királya legyen, Nabú-naid Babilon kormányának az igazgatását Belsazárra bízta. Mivel Téma azoknak az ókori tevekaravánutaknak a gócpontjában volt, amelyeken aranyat és fűszereket szállítottak Arábián át, Nabú-naidot  gazdasági okok vagy katonai szempontok vezérelhették e döntésében. Az a lehetőség is felmerült, hogy politikailag tanácsosabbnak tartotta, ha a babilóniai ügyeket a fián keresztül intézi. De más tényezők miatt is lehetett, hogy Nabú-naid látható módon szívesebben tartózkodott Témában, mint például a város egészséges éghajlata, és az, hogy Arábiában fontos szerepet játszott a hold imádata.

Nem áll rendelkezésünkre információ arról, hogy mi mindent tett Nabú-naid az uralkodásának a 12. és az utolsó éve közötti időszakban. Számítva arra, hogy a médek és a perzsák Nagy Círusz vezetésével megtámadják Babilóniát, Nabú-naid szövetségre lépett a Lüd Birodalommal és Egyiptommal. A Nabú-naid-krónika szerint Nabú-naid visszament Babilonba a méd és a perzsa támadás évében. Megtartották az újévi ünnepet, és Babilónia különböző isteneit bevitték a városba. Círusz előrenyomulásáról a krónika elmondja, hogy Opisz (Upi) felett aratott győzelme után elfoglalta Szippart (Babilontól kb. 60 km-re É-ra), és „Nabûna’id elmenekült”. Majd a beszámoló azzal folytatja, hogy a médek és a perzsák legyőzték Babilont, és azt is elmondja, hogy midőn Nabú-naid visszatért, foglyul esett (ÓKTCh. 237. o.). Az i. e. III. században élt babilóniai papnak, Bérószosznak az írásai arról számolnak be, hogy Nabú-naid kiment, hogy hadba szálljon Círusz seregeivel, de veszített. Továbbá azt is elmondják, hogy Nabú-naid Borszippába (Babilontól D-DNy-ra) menekült, és hogy Babilon eleste után Nabú-naid megadta magát Círusznak, ami után Karmániába (Perzsia d. részére) űzték. Ez az elbeszélés összhangban van a Dániel 5. fejezetében feljegyzett bibliai beszámolóval, amely arra mutat, hogy Belsazár ténykedett Babilonban királyként, amikor a város elbukott.

Azt illetően, hogy Dániel könyvének 5. fejezete nem említi közvetlenül Nabú-naidot, érdemes megjegyezni, hogy Dániel leírása nagyon kevés részletet közöl a Babilon elestét megelőző eseményekről, és magának a birodalomnak az elestéről is csak pár szót ejt. Úgy tűnik azonban, hogy az ő uralkodására utal a Dániel 5:7, 16, 29, amely versek szerint Belsazár felajánlja, hogy Dánielt harmadik uralkodónak teszi meg a királyságban, ami arra enged következtetni, hogy Nabú-naid volt az első, és Belsazár a második. Dougherty professzor ezért a következőket jegyzi meg: „Tekinthetjük úgy, hogy a Dániel 5. fejezete összhangban van a tényekkel azt illetően, hogy nem szerepel Nabú-naid a beszámolóban, ugyanis úgy tűnik, nem vett részt azokban az eseményekben, amelyek akkor történtek, amikor Góbrüasz [Ugbaru, Círusz serege élén] bement a városba” (Nabonidus and Belshazzar. 195–196. o.; lásd még: 73., 170., 181. o.; lásd: Dá 5:1, Rbi8, lábj.).

Mit tartalmaz a Nabú-naid-krónika?

Ez egy agyagtábla-töredék, amelyet jelenleg a British Museumban őriznek, és amelyet „Kürosz–Nabú-naid-króniká”-nak meg „Kürosz-évkönyv táblájá”-nak is neveznek. Alapvetően Nabú-naid uralmának, Babilon utolsó uralkodója uralmának a főbb mozzanatait ecseteli, beleértve a tömör beszámolót is, amely leírja Círusz (gyakran Kuraš a feliratokon) seregeinek Babilon feletti győzelmét. Bár kétségtelenül Babilonból származott, és babiloni ékírással készült, az írás stílusát vizsgáló tudósok azt mondják, hogy valamikor a szeleukida időszakban (i. e. 312–65) készülhetett, tehát kettő vagy még több évszázaddal az azutáni időből, hogy Nabú-naid élt. Nagy bizonyossággal úgy vélik, hogy ez egy korábbi dokumentumnak a másolata. A krónika hangvétele olyan nagyon dicsőíti Círuszt, s ugyanakkor becsmérlően beszél Nabú-naidról, hogy úgy vélik, egy perzsa írnok műve lehet, és valójában „perzsa propagandaként” utalnak rá. Bár lehetséges, hogy ez így van, a történészek véleménye szerint a benne lévő kiegészítő információ mégis megbízható.

A Nabú-naid-krónika a rövidsége ellenére – a tábla úgy 14 cm széles a legszélesebb ponton, és kb. ugyanilyen magas – a legteljesebb ékírásos feljegyzés, amely fennmaradt Babilon elestéről. Négy hasábja közül a harmadikban az 5. sortól kezdődően az idevonatkozó rész a következőket írja: „[A 17. évben]. . . Tašritu hónapban Kuraš Akkad seregei ellen ütközetet vívott Upi városnál, amely az Idiglat mellett (fekszik); Akkad lakosságát tűzzel égette fel, a lakosságot gyilkolta. A 14. napon Sippar város harc nélkül elesett. Nabûna’id elmenekült. A 16. napon Ugbaru, Gutium ország tartománykormányzója és Kuraš seregei harc nélkül bevonultak Bābili városba. Ezután Nabûna’id, midőn visszatért Bābili városba, foglyul esett . . . Araḫsamnu hónap 3. napján Kuraš bevonult Bābili városba. (Az utcákat) előtte (virág)ágakkal töltötték meg. A városnak béke adatott” (ÓKTCh. 237. o., zárójelezés a szerkesztőtől).

Érdemes megjegyezni, hogy „a 17. évben” kifejezés nem látszik a táblán, a szövegnek ez a része megsérült. Ezt a kifejezést a fordítók fűzték be, mivel úgy vélik, hogy Nabú-naid utolsó uralkodási éve a 17. volt. Ezért arra következtetnek,  hogy Babilon eleste Nabú-naid uralkodásának ebben az évében következett be, és hogy ha a tábla nem sérült volna meg, ezeket a szavakat tartalmazná a most sérült helyen. Ám ha Nabú-naid uralma tovább is tartott annál, mint ahogy azt általában feltételezik, az még nem változtat Babilon elestének a már elfogadott, i. e. 539-es évszámán, ugyanis vannak más források, amelyek erre az évre mutatnak. Ez mindenesetre bizonyos mértékben csökkenti a Nabú-naid-krónika értékét.

Bár a város elestének az évszáma hiányzik, a hónap és a nap rajta van a fennmaradt szövegen. Ezt felhasználva a kronológia szakértőinek a számításai alapján i. e. 539. Tašritu (tisri) 16. a Julianus-naptár szerint október 11-ére, a Gergely-naptár szerint pedig október 5-ére esik. Mivel ezt a dátumot elfogadják, és nincs bizonyíték másra, kulcsdátumként használható abban, hogy a világi történelmet a bibliai történelem mellé rendeljük. (Lásd: KRONOLÓGIA.)

Érdekes módon a krónika a következőket mondja Babilon elestének az éjszakájáról: „Kuraš seregei harc nélkül bevonultak Bābili városba.” Ez valószínűleg azt jelenti, hogy nagyobb küzdelem nélkül, ami megegyezik Jeremiás próféciájával, melyben az áll, hogy ’Babilon vitézei felhagynak a harccal’ (Jr 51:30).

Érdekes az is, hogy Belsazárra való nyilvánvaló utalásokat találhatunk a krónikában. Bár Belsazár nincs név szerint megemlítve, a krónika későbbi részeinek fényében (II. h., 5., 10., 19., 23. sor) az 1. hasáb 8. sora Sidney Smith értelmezése szerint arra mutat, hogy Nabú-naid királyi hatalmat adott Belsazárnak, társuralkodónak téve meg őt (ÓKTCh. Nabûna’id krónika, 236–237. o.). A krónika többször is kijelenti, hogy a királyfi Akkad (Babilónia) területén tartózkodott, Nabú-naid viszont Témában (Arábiában) volt. Ám attól még, hogy a Nabú-naid-krónika nem említi név szerint Belsazárt, és nem tesz említést a haláláról, egyáltalán nem kell kétségbe vonni Dániel ihletett könyvének a hitelességét, ahol Belsazár neve nyolcszor szerepel, és a halálával ér véget Babilon legyőzésének a szemléletes leírása az 5. fejezetben. Épp ellenkezőleg, az ékírások szakértői elismerik, hogy a Nabú-naid-krónika rendkívül rövid, és ráadásul, amint már fentebb is említettük, azon a véleményen vannak, hogy azért íródott, hogy Nabú-naidot becsméreljék, és nem azért, hogy részletesen beszámoljanak a történtekről. R. P. Dougherty a Nabonidus and Belshazzar c. művében (200. o.) a következőket mondja: „A bibliai beszámolót jobbnak tekinthetjük, mivel tartalmazza Belsazár nevét.” (Kiemelés tőlünk.)

Bár a krónika 4. hasábja súlyosan meg van rongálódva, a sértetlen részekből arra következtettek, hogy ez Babilonnak egy későbbi trónbitorló által indított ostromáról szól. Úgy vélik, Babilon első ilyen ostroma Círusz hódítása után, III. Nabukodonozor felkelése idején történt, aki azt állította, hogy ő Nabú-naid fia, Nidintu-Bél. Őt I. Dáriusz trónra lépésekor, i. e. 522 végén legyőzték.