A héber dódh szó, melyet néha valaki „nagybátyjának” vagy ’apja testvérének’ fordítanak (3Mó 10:4; 20:20; 25:49; 4Mó 36:11; 1Sá 10:14–16; 14:50; Esz 2:7, 15; Jr 32:7–9, 12; Ám 6:10), sokkal tágabb jelentéstartalommal bír, mint a magyar „nagybáty” szó. Nemcsak egy rokonra – rendszerint az apa testvérére – utal, hanem (e. sz. v. t. sz.) jelenthet ’szerelmet’ (Pl 7:18), kedveskedést vagy szerelmeskedést (Én 1:2, 4; Ez 16:8; 23:17) és kedves, szeretett személyt (Én 1:14, 16; Ézs 5:1). A szövegkörnyezet vagy más, odakapcsolódó írásszövegek azonban gyakran világossá teszik, hogy milyen rokonsági fokot jelöl a héber dódh szó. Például ezzel a szóval jelzik Joákin király és Sedékiás király kapcsolatát. Mivel Sedékiás Joákin apjának, Joákimnak a testvére volt, a dódh szó itt nyilvánvalóan nagybátyát jelent, az apa testvérére utal (2Ki 24:6, 15, 17; 1Kr 3:15). Másfajta családi kapcsolatot ír le az 1Krónikák 27:32, ahol Jonatánt, a tanácsadót Dávid dódh-jának mondják. A 2Sámuel 21:21-ből és az 1Krónikák 20:7-ből megtudhatjuk, hogy Jonatán Dávid testvérének, Simeinek a fia volt. Ennek fényében Dávid dódh-ja csakis az unokafivére lehetett, nem pedig a nagybátyja.

A dódh szó nőnemű alakjával valakinek a nagynénjét jelölik (2Mó 6:20; 3Mó 18:14; 20:20). Az anyai nagybátyát a héberben ’az anyja fivére’ szerkezettel fejezik ki (1Mó 29:10).

„Pál nővérének a fia” értesítette Pált, majd Jeruzsálem római parancsnokát a nagybátyja megölésére szőtt összeesküvésről (Cs 23:16–22).