A Héber Iratok egyik könyve, mely elsősorban azokat az eseményeket írja le, melyek közvetlenül azelőtt, illetve akkor történtek, amikor Nehémiás volt a kormányzó Júdában (Ne 5:14; 13:6, 7). Az ihletett beszámoló kezdő szavaiból kiderül, ki volt az írója: „Nehémiásnak, Hakália fiának szavai” (1:1). A könyv nagy része egyes és többes szám első személyben íródott.

Mikor íródott, és mennyi időt ölel fel? Ennek meghatározásához jó kiindulópont, hogy a történet egy bizonyos huszadik év kiszlév havában (november–december) kezdődik (Ne 1:1). A Nehémiás 2:1-ből pedig egyértelmű, hogy Artaxerxész király huszadik évéről van szó. A Nehémiás 1:1-ben szereplő 20. év kiszlév hónapja előbb volt, mint a Nehémiás 2:1-ben említett 20. év niszán hónapja (március–április), de ez nem lenne igaz, ha a 20. év kezdetét niszán hónaptól számítanánk. Ezért nyilvánvaló, hogy a 20. év kezdetét ebben az esetben nem niszán hótól kell számolni. Vagyis Nehémiás talán sajátos módon számolta az éveket. A holdévet tisri hónappal (szeptember–október) kezdhette, mely a mai zsidó naptárban is az első hónap. De az is lehet, hogy a király uralkodását a trónra lépésének a dátumától számította. Ez még annak ellenére is lehetséges, hogy a babiloni írástudók megmaradtak annál, hogy niszán hótól niszán hóig számolták az éveket a perzsa királyok uralkodásának a meghatározásakor, ahogyan erről az ékírásos tábláik tanúskodnak.

Mind a hitelt érdemlő történelmi bizonyítékok, mind a bibliai próféciák beteljesedése arra mutatnak, hogy Artaxerxész király 20. évének niszán hónapja i. e. 455-re esik. (Lásd: PERZSIA, PERZSÁK: Xerxész és Artaxerxész uralma.) Vagyis a 20. év niszán hónapját megelőző kiszlév hónap i. e. 456 őszére esik, Artaxerxész király 32. éve (az utolsó dátum, mely Nehémiás könyvében szerepel [13:6]) pedig magában foglalja i. e. 443 egy részét. Mindent egybevetve hát Nehémiás könyvének az eseményei i. e. 456 kiszlév hónapjában kezdődnek, és valamivel i. e. 443 után fejeződnek be.

Nehémiás Artaxerxész király uralkodásának a 32. évében hagyta el Jeruzsálemet. Amikor visszatért a városba, azt látta, hogy a zsidók nem támogatják a papokat és a lévitákat, megszegik a sabbat törvényét, sokuknak idegenből való feleségük van, és az ilyen házasságokban született gyermekek még a zsidó nyelvet sem beszélik (Ne 13:10–27). Ahhoz, hogy ennyire elfajuljon a helyzet a városban, Nehémiásnak hosszabb időt kellett távol lennie, de hogy ez pontosan mennyi idő volt i. e. 443 után, nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy Nehémiás fejezte be a könyv megírását.

Összhangban van a Biblia más könyveivel: Nehémiás könyve magasztalja Jehova Istent. Feltárja, hogy ő a Teremtő (Ne 9:6; vö.: 1Mó 1:1; Zs 146:6; Je 4:11), hogy olyan Isten, aki válaszol a szolgái őszinte imáira (Ne 1:11–2:8; 4:4, 5, 15, 16;  6:16; vö.: Zs 86:6, 7), és aki megvédi a népét (Ne 4:14, 20; vö.: 2Mó 14:14, 25). Ő „a megbocsátás Istene. . ., könyörületes és irgalmas, lassú a haragra, olyan, aki bővelkedik szerető-kedvességben” (Ne 9:17; vö.: 4Mó 14:18). Jehova az „egek Istene, nagy és félelmet keltő Isten, aki megtartja a szövetséget és a szerető-kedvességet azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait” (Ne 1:5; vö.: 5Mó 7:9, 10, 21).

Nehémiás könyve számtalanszor utal a Törvényre. Ilyen utalás például, hogy milyen következményekkel jár az engedetlenség, és milyen áldást eredményez a bűnbánat (3Mó 26:33; 5Mó 30:4; Ne 1:7–9); a kölcsönadás (3Mó 25:35–38; 5Mó 15:7–11; Ne 5:2–11); a házassági szövetség idegenből valókkal (5Mó 7:3; Ne 10:30); a sabbat megtartása és az adósságok elengedése (2Mó 20:8; 3Mó 25:4; 5Mó 15:1, 2; Ne 10:31); az oltáron égő tűz (3Mó 6:13; Ne 10:34); a lombsátorünnep (5Mó 31:10–13; Ne 8:14–18); a moábiták és az ammoniták nem mehetnek Izrael gyülekezetébe (5Mó 23:3–6; Ne 13:1–3); valamint a tized, a zsenge és az adományok (2Mó 30:16; 4Mó 18:12–30; Ne 10:32–39).

Nehémiás könyvének egyes történelmi adatait a Héber Iratok más könyvei is megemlítik (Ne 9:7–35; 13:26; vö. a Ne 13:17, 18-at a Jr 17:21–27-tel). A könyv történelmi beszámolói segítenek egyes bibliai részek megértésében. A 123. és a 129. zsoltár például olyan gondolatokat fogalmaz meg, amelyek megfordulhattak Nehémiás és a többi zsidó fejében, miközben építették Jeruzsálem falait (Ne 4:1–5, 9; 6:1–14). Az, hogy Jehova arra indította Artaxerxészt, hogy az Ő akaratát tegye, és engedje el Nehémiást, hogy újjáépítse Jeruzsálem falait, jó példa a történelemből a Példabeszédek  21:1 szavaira: „Olyan a király szíve, mint a patakok vize Jehova kezében. Arra hajtja, amerre akarja” (Ne 2:4–8).

Ezsdrás könyve is (2:1–67), és Nehémiás könyve is (7:6–69) felsorolja azoknak a száműzötteknek a számát családonként vagy házanként, akik Zorobábellel együtt visszatértek a babiloni száműzetésből. Mindkét könyv kijelenti, hogy a rabszolgákat és az énekeseket leszámítva összesen 42 360 izraelita tért vissza a száműzetésből (Ezs 2:64; Ne 7:66). Az egyes családok vagy háznépek esetében viszont a két beszámoló eltérő számokat ad meg, illetve ha ezeket egyesével összeadnánk, akkor mindkét esetben jóval kisebb számot kapnánk, mint 42 360. Sok tudós ezeket az eltéréseket írnoki hibával magyarázza. Bár nem lehet teljesen kizárni ezt a lehetőséget, más magyarázatok is vannak az eltérések okára.

Lehet például, hogy Ezsdrás és Nehémiás nem ugyanabból a forrásból vette az adatait. Ezsdrás talán olyan dokumentumot használt forrásként, amelyen azok szerepeltek, akik vissza akartak térni a hazájukba, míg Nehémiás talán egy olyan dokumentumról másolta az adatait, melyen azok szerepeltek, akik ténylegesen vissza is tértek. Ezenkívül mivel voltak olyan papok, akik nem tudták igazolni a leszármazásukat (Ezs 2:61–63; Ne 7:63–65), ésszerű azt feltételezni, hogy ez más izraelitáknak is nehézséget okozott. Vagyis az összlétszám (42 360) úgy is kijöhetett, hogy összeadták az egyes családokból valók létszámát, majd hozzáadták azoknak a számát, akik nem tudták igazolni a származásukat. Persze lehet, hogy később néhányan megtalálták a származásukról szóló bejegyzést. Ez pedig magyarázatot adhat arra, hogy miért térnek el az egyes számok, annak ellenére, hogy az összlétszám megegyezik.

[Kiemelt rész a 490. oldalon]

NEHÉMIÁS KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Jeruzsálem falainak az újjáépítésével kapcsolatos eseményeknek, illetve annak a leírása, hogyan hagyták el a zsidók a helytelen szokásaikat

Egy olyan időszakról beszél, mely több mint 80 évvel azután kezdődött, hogy a zsidók visszatértek a babiloni száműzetésből

Jeruzsálem falait az ellenállás dacára is újjáépítik

Amikor Nehémiás Susánban van, megtudja, hogy Jeruzsálem falai romokban hevernek; imádkozik Jehovához, hogy támogassa őt, majd megkéri a perzsa királyt, Artaxerxészt, hogy engedje el Jeruzsálembe, hogy újjáépíthesse a várost és a falait; Artaxerxész beleegyezik (1:1–2:9)

Jeruzsálemben Nehémiás éjjel megvizsgálja a lerombolt falakat; elmondja a zsidóknak, hogy újjá akarja építeni a falakat (2:11–18)

Szanballat, Tóbiás és Gesem – egyikük sem zsidó – meg akarja akadályozni az építkezést; először gúnyolódnak, majd összeesküvést szőnek, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen; Nehémiás felfegyverzi a munkásokat, és folytatják az építkezést (2:19–4:23)

A Nehémiás elleni cselszövés kudarcba fullad, és a fal 52 nap alatt elkészül (6:1–19)

A falat felavatják; a szertartás részeként két hálaadó énekkar és menet indul el a falon ellenkező irányba, és a templomnál találkoznak; mindenki örvendezik (12:27–43)

Jeruzsálem újjászervezése

A falak elkészülte után Nehémiás a város védelme érdekében kapukat készíttet, és kijelöli a kapuőröket, az énekeseket és a lévitákat; kinevezi a város fölé Hanánit és Hanániát (7:1–3)

Nehémiás elrendeli, hogy készítsék el a nép származási jegyzékét; megtalálja azok származási jegyzékének a könyvét, akik Zorobábellel együtt tértek vissza Babilonból; azokat a papokat, akik nem tudják igazolni a leszármazásukat, kirekesztik, „míg a pap fel nem áll az urimmal és tummimmal” (7:5–73)

Mivel Jeruzsálemben kevesen laknak, így sorsvetéssel kiválasztanak minden tíz emberből egyet, hogy a városban lakjon (7:4; 11:1, 2)

Erőfeszítések, hogy a zsidók közelebb kerüljenek Istenhez

A tehetős zsidók kamatra adnak kölcsönt a szegényebb testvéreiknek, de ez nem helyes; beleegyeznek, hogy visszaadják a testvéreiknek a javaikat (5:1–13)

A nép összegyűlik, és Ezsdrás felolvassa a Törvényt, egyes léviták pedig segítenek azt megmagyarázni; a nép sír, de buzdítják őket, hogy örvendezzenek, hiszen szent ez a nap; örvendeznek, mert megértették, amit felolvastak nekik (8:1–12)

A következő napon a Törvényből megtudja a nép, hogy hogyan kell megtartaniuk a lombsátorünnepet; mindent pontosan úgy tesznek, és nagy az örvendezés (8:13–18)

A nép újra egybegyűlik, és megvallja a bűnét, majd áttekintik, hogyan bánt Jehova Izraellel; esküt tesznek, hogy megtartják a Törvényt, hogy nem vesznek feleséget más nemzetekből, és hogy mindig eleget fognak tenni a templommal és az ott végzett szolgálattal kapcsolatos kötelezettségeiknek (9:1–10:39)

A fal felavatását követően ismét felolvasnak a népnek a Törvényből; amikor az izraeliták rájönnek, hogy az ammoniták és a moábiták nem jöhetnek a gyülekezetbe, kezdik elkülöníteni az „elegy népet” maguktól (13:1–3)

Nehémiás huzamosabb ideig távol van; amikor visszatér Jeruzsálembe, azt látja, hogy rosszabbodott a helyzet; megtisztítja az étkezőhelyiségeket; elrendeli, hogy adjanak tizedet a léviták és az énekesek támogatására; kötelezi a népet a sabbat megtartására; megfeddi azokat, akik idegenből vettek maguknak feleséget (13:4–30)