Egy babilóniai isten, akit főként Kútában imádtak, abban a városban, mely a történészek szerint Nergálnak volt szentelve. Kút (Kúta) lakosai, akiket Asszíria királya letelepített Szamária területén, továbbra is a saját istenüket imádták (2Ki 17:24, 30, 33). Néhány tudós úgy véli, hogy Nergál eredetileg a tűznek és a perzselő napnak volt az ura, később pedig a háború, a vadászat és a járványos betegségek istene lett. A vallásos szövegekben előforduló megnevezései azt tükrözik, hogy Nergált alapvetően a rombolás istenének tartották. Egyebek mellett így nevezték: „a tomboló király”, „az erőszakos isten” és „az isten, aki tűzbe borít [mindent]”. Ezenkívül ő az alvilág ura és Ereskigal férje. A feltételezések szerint Nergál jelképe az emberfejű szárnyas oroszlán.

Nergál-Sarécer rabmág, Nabukodonozor király egyik fejedelme minden bizonnyal erről az istenről kapta a nevét (Jr 39:3, 13).