Egy asszír város, amelyet Nimród, egy „Jehovának ellenszegülő, hatalmas vadász” alapított. Rehobót-Írrel, Kalahhal és Reszennel együtt alkották ’a nagy várost’ (1Mó 10:9, 11, 12; Mi 5:6). Jóval később az Asszír Birodalom fővárosa lett, s mint ilyen, Ninive ’a vérontás városa’ volt (Ná 3:1), ugyanis az asszírok sok háborúban győztek, és a hadifoglyaikat brutális módszerekkel ölték meg. Nyilvánvaló, hogy a hadjáratok nagyban hozzájárultak a város gazdagságához (Ná 2:9). Ninive legfőbb istene feltehetően Istár volt, a szerelem és a háború istennője.

Régészeti kutatások: A Kújundzsík és Nebi-Júnusz (Jónás próféta) nevű két domb – amely a Tigris k. partján helyezkedik el Moszullal (É-Irak) szemben – jelzi azt a helyet, ahol egykor Ninive nagy városa volt. A Nebi-Júnusz dombon napjainkban egy falu van egy temetővel és egy mecsettel. Éppen ezért ezen a dombon, amely Esár-Haddon egy palotáját rejti maga alatt, kevés kutatást végeztek. Kújundzsíknál azonban az ásatások során sok olyasmi került napvilágra, ami Ninive hajdani dicsőségét bizonyítja. A leletek között van több ezer ékírásos tábla Assur-bán-apli könyvtárából, valamint feltárták Szanhérib palotájának és Assur-bán-apli palotájának a romjait is. Ezek a paloták lenyűgöző épületek voltak. Sir Austen Layard a régészeti feltárásaira alapozva a következőket írta:

„Az asszír palota belseje minden bizonnyal fényűző volt, s egyben impozáns is. Olvasómmal már bebarangoltuk romjait, és megítélheti, hogy milyen hatást akartak kiváltani a palota termeivel a látogatóban, aki az ókori időkben először lépett az asszír királyok rezidenciájába. Bevezették a kapun, amelyet monumentális, fehér alabástromoroszlánok vagy -bikák őriztek. Az első teremben a birodalom történelme faragott domborműveken elevenedett meg körülötte. Csaták, ostromok, diadalok, a zsákmány felosztása, vallásos szertartások voltak megjelenítve  a falakon alabástromba vésve, pompázatos színekkel megfestve. Minden egyes kép alá feliratok voltak vésve – betűi fénylő rézzel voltak kitöltve –, amelyek leírták, milyen jelenetek láthatók a képen. A faragott domborművek fölött újabb jelenetek festményei voltak – a király, amint az eunuchjai és harcosai szolgálják, fogadja a foglyait, más uralkodókkal szövetséget köt, vagy valamilyen szent szolgálatot lát el. Ezeket a jeleneteket míves, ízlésesen kidolgozott színes szegély vette körül. A jelképes fa, a szárnyas bikák és óriási állatok jól kivehetők a díszítésen. A terem túloldalán a király hatalmas alakját lehet látni, amint imádatot mutat be a legfőbb istenségnek, illetve ahogy elveszi eunuchjától a szent kelyhet. A királyt a fegyverét hordozó harcosok szolgálták, valamint a papok vagy az eseményeket irányító istenek. Ruháit és embereinek a ruháit ragyogó színekben pompázó alakok, állatok és virágok díszítették.

A látogató alabástromlapokon lépdelt, melyek mindegyikén feliratok voltak, lejegyezve a nagy király címeit, nemzetségét és tetteit. Monumentális szárnyas oroszlánok vagy bikák, illetve védőistenek szobrai őrizték az átjárókat, melyek más helyiségekbe vezettek, és ezekből még további termek nyíltak. Mindegyikben újabb faragott dombormű volt található. Némelyiknek a falán hatalmas alakok felvonulása volt megjelenítve – fegyveres férfiak és eunuchok követik a királyt, zsákmánnyal megrakott harcosok foglyokat vezetnek, illetve ajándékokat visznek és felajánlásokat mutatnak be az isteneknek. Megint más falakon az a jelenet volt látható, amint a szárnyas papok vagy az eseményeket irányító istenek a szent fák előtt állnak.

A mennyezetek a látogató fölött négyzetes kazettákra voltak felosztva, amelyekre virágokat vagy állatfigurákat festettek. Némelyikben elefántcsont berakások voltak, és mindegyik kazettát elegáns keret vagy szegély vette körül. A gerendákat és a termek falát bevonhatták vagy akár be is futtathatták arannyal vagy ezüsttel; a famunkához pedig a legritkább fafajtákat használták, amelyek közül kiemelkedik a cédrus. A helyiségek mennyezetén négyszögletű nyílásokon keresztül jött be nappal a fény” (Nineveh and Its Remains. 1856, II. rész, 207–209. o.).

Jónás idejében: Jehova prófétája, Jónás az i. e. IX. században kihirdette, hogy hamarosan utoléri Ninivét a végzet a város lakosainak a gonoszsága miatt. De mivel a nép, a királyt is beleértve, megbánást tanúsított, Jehova megkegyelmezett (Jón 1:1, 2; 3:2, 5–10). Ninive akkoriban nagy város volt, „három napig tartott bejárni” (Jón 3:3). Több mint 120 000 volt a lakossága (Jón 4:11). Ez a bibliai leírás nem mond ellent a régészeti bizonyítékoknak. André Parrot a francia nemzeti múzeumok főigazgató-helyettese a következőket jegyzi meg:

„Mint ahogy az napjainkban is van, Londonnak az a része, amely az ókori határain belül helyezkedik el, teljesen más, mint amit »Nagy-Londonnak« nevezünk – ez utóbbi kifejezés magában foglalja a külvárosokat, és jóval nagyobb területre utal –, ugyanígy az Asszíriától távol élő emberek a »Ninive« szó hallatán a ma »Asszír háromszögként« ismert részt érthették. . ., amely az északon lévő Horszábádtól a délen fekvő Nimrúdig terjedt, és a települések szinte megszakítatlan láncolata körülbelül 40 kilométert ölelt fel. . .

Felix Jones becslése szerint Ninive lakossága 174 000 főt is kitehetett, és nem olyan régen a nimrúdi ásatások során M. E. L. Mallowan feltárta Assur-nászir-apli egy sztéléjét, amelyen fel van jegyezve, hogy hihetetlenül soknak számító, 69 574 vendéget hívott meg egy ünnepségre. Mallowan szerint az idegeneket nem számítva Kalah (Nimrúd) lakosságának a száma 65 000 fő lehetett. Ám Ninive kétszer akkora területen feküdt, mint Nimrúd, és elismerhetjük, hogy ha nem is közvetlenül, de ez megerősíti a Jónás 4:11-ben említett számot” (Nineveh and the Old Testament. 1955, 85–86. o.; lásd: JÓNÁS 1.; JÓNÁS KÖNYVE).

Pusztulása próféciát teljesít: Bár a niniveiek megbánást tanúsítottak arra, amit Jónás prédikált (Mt 12:41; Lk 11:30, 32), visszaestek, és újra gonosz életmódjuk szerint éltek. Néhány évvel azt követően, hogy az asszír királyt, Szanhéribot megölték Ninivében istenének, Nisróknak a házában (2Ki 19:36, 37; Ézs 37:37, 38), Náhum (1:1; 2:8–3:19) és Sofóniás (2:13–15) megjövendölte, hogy el fogják pusztítani ezt a gonosz várost. Próféciáik akkor teljesedtek be, amikor Babilon királyának, Nabú-apla-uszurnak és a méd Küaxarésznak az egyesített seregei megostromolták és bevették Ninivét. A várost nyilvánvalóan felégették, ugyanis sok asszír domborművön olyan sérülések vagy foltok láthatók, amelyeket tűz és a vele járó füst okozott. A Babiloni krónika így számol be Ninive pusztulásáról: „a városból és a templomból elhordták a rengeteg zsákmányt, (és) a várost romhalmazzá [változtatták]” (A. Grayson: Assyrian and Babylonian Chronicles. 1975, 94. o.; KÉP: 1. köt. 958. o.). Ninive mind a mai napig elhagyatott pusztaság; tavasszal nyájak legelésznek a Kújundzsík nevű dombon vagy a közelében.

Ninive elestének a dátuma: Bár a dátumot kitörölték a Ninive elestéről szóló, fennmaradt ékírásos tábláról, az esemény időpontját, vagyis  hogy Nabú-apla-uszur 14. évében történt, ki lehet deríteni a szövegkörnyezetből. Az is egy lehetőség, hogy a bibliai kronológia alapján határoljuk be Ninive pusztulásának az idejét. A Babiloni krónika alapján az egyiptomiak Nabú-apla-uszur uralkodásának a 21. évében szenvedtek vereséget Karkemisnél. A Biblia szerint ez Joákim uralkodásának a 4. évében, vagyis i. e. 625-ben történt (Jr 46:2). Ennélfogva Ninive elfoglalása (kb. 7 évvel korábban), amely Nabú-apla-uszur uralkodásának a 14. évében volt, i. e. 632-re esik. (Lásd: ASSZÍRIA: A birodalom bukása.)