(héb.: qip·pózʹ):

Egy kígyó, amely nyilvánvalóan arról kapta a nevét, hogy a zsákmányát nyílsebesen rohanja le, és lecsap rá, hasonlóan ahhoz, ahogyan a csörgőkígyófélék támadnak. Úgy tűnik, a héber alapszó, amelyből a név ered, rokonságban áll az ’ugrik’ vagy ’szökell’ jelentésű arab alapigével. A nyílkígyó Ézsaiás próféciájában (34:15) az Edom területén élő állatok egyikeként van megemlítve. Ez kiemeli, hogy Edom olyan elhagyatott rommá válik majd, hogy még a nyílkígyó is biztonságban érzi magát ott ahhoz, hogy ’lefészkeljen és lerakja tojásait, és kiköltse és árnyéka alá gyűjtse őket’. A legtöbb kígyó tojásrakó, és ez az írásszöveg némely kígyónak arra a szokására utalhat, hogy a tojásai halma köré csavarja a testét. H. W. Parker a Snakes: A Natural History (1977, 55. o.) c. könyvében ezt írta: „A kígyó azzal a szokásával, hogy »költ«, és testét a tojásai halma köré csavarja, bizonyos fokig szabályozza a hőmérsékletet, és védi a tojásokat, hiszen az anyaállat az időjárás változásától függően a tetszése szerint vagy betakarja a testével a tojásokat, vagy nagyobb felületen hagyja fedetlenül őket, ezzel egyenletesebb és a környezeténél valószínűleg magasabb hőmérsékletet biztosít; ezenkívül azzal, hogy a testét a tojásai köré csavarja, azok kisebb felületen érintkeznek a külvilággal.”

Samuel Bochart (1599–1667) a Hierozoicon c. művében (Lipcse, 1796, 3. köt. II. rész, III. könyv, XI. fej., 194–204. o.) részletes tanulmányt írt a héber qip·pózʹ szóról, és azt a következtetést vonta le, hogy arra a kígyóra vonatkozik, amely görögül a·kon·tiʹasz, latinul pedig jaculus, vagyis nem más, mint a nyílkígyó. A mai szótárszerkesztők azonban nincsenek egy véleményen e héber szó jelentését illetően.