Egy ékszerként használt lánc, amely gyöngyökből, aranyból, ezüstből, korallból, drágakövekből vagy effélékből készül, és a nyakban hordják. Az ókorban nyakláncot hordtak a nők (Én 1:10; 4:9; vö.: Ez 16:11), sőt még a férfiak is, különösen azok, akik magas tisztséget töltöttek be (1Mó 41:41, 42; Dá 5:7, 16, 17, 29). Gedeon napjaiban a midiániták nyakláncot raktak a tevéik nyakába. Ezekről a láncokról valószínűleg hold alakú díszek lógtak (Bí 8:21, 26). Időnként nyakláncszerű láncokat használtak díszítéshez, például a templom előtt álló két oszlop, Jákin és Boáz díszítésére (2Kr 3:15–17).

A dicsekvő, gonosz emberekről az olvasható, hogy „nyakláncként viselik a gőgöt” (Zs 73:3, 6). Másrészről az apa fegyelmezése és az anya törvénye olyan, mint egy szép nyaklánc a fiuk nyakában (Pl 1:8, 9).