Az ízlelésben és a beszédben fontos szerepet játszó szerv. Amit mi általában ízlelésnek nevezünk, az az ízlelőbimbók reakcióiból és a szaglás által az illat érzékeléséből tevődik össze. Ami még lényegesebb, hogy a nyelv elengedhetetlen a beszédhez, ugyanis a szavak képzése a nyelv tevékeny használatát – mozgékonyságát és rendkívüli gyorsaságát – igényli. (Lásd: SZÁJ: Az íny.)

Jézus féltestvére, Jakab élénk leírást közöl a nyelv hatalmáról, és arról, hogy a keresztényeknek igen elővigyázatosaknak kell lenniük a helyes használatát illetően. Rámutat, hogy ha valaki nem zabolázza meg a nyelvét, azzal hiábavalóvá teheti az imádatát (Jk 1:26). A nyelvet olyan tűzhöz hasonlítja, mely egy erdőt is képes elpusztítani. Pusztító erők befolyásolhatják a zabolátlan nyelvet, mely olyan nagy mértékű igazságtalanságot idézhet elő, hogy a nyelv tulajdonosának az egész életét megfertőzheti. Szellemileg mérgező lehet rá és másokra nézve. A nyelv saját erőfeszítések árán nem szelídíthető meg; és egyetlen tökéletlen ember sem lehet teljesen mentes attól, hogy ’megbotoljon szóban’ (Jk 3:2–8). Ám a keresztények számára nem lehetetlen, hogy megszelídítsék a tökéletlen emberi testnek ezt a szilaj tagját, mivel Jehova ki nem érdemelt kedvessége által, melyet Krisztus révén mutat ki, az egyén képes megzabolázni a nyelvét, és átalakítani a személyiségét (Jk 3:10–18; 1Pt 3:10; Kol 3:9, 10; vö.: Zs 34:13; 39:1).

A Példabeszédek írója Jakab leírásával összhangban kijelenti, hogy a nyelv nyugodtsága „életnek fája” lehet. Másrészről a benne rejlő hamisság ’megtörheti a szellemet’; élet és halál van a hatalmában (Pl 15:4; 18:21). „A szelíd nyelv csontot tör”, vagyis a szelíd válasz meglágyíthatja még a csonthoz hasonló keménységű embert is, és megtörheti a konokságát meg az ellenállását (Pl 25:15). A nyelv valójában gyógyíthat is szellemi értelemben, amennyiben Isten szavait szólja (Pl 12:18). „Jehovától van a nyelv felelete”, mivel egyedül ő nyújthat szellemileg helyénvaló szavakat, melyek gyógyítanak (Pl 16:1). A Szentírás megjövendölte, hogy Jézus szolgálata szellemi gyógyulást eredményez, ő ugyanis Isten szavait szólta, ’bekötözve a megtört szívűeket’ (Ézs 61:1).

Jehova azáltal nyomatékosítja, miként tekinti a hazug nyelv gonoszságát, hogy a közé a hét dolog közé sorolja – együtt ’az ártatlan vért ontó kezekkel’ –, melyet gyűlöl (Pl 6:16–19). Dávid leírása szerint a gonoszok megpróbálják elpusztítani Isten szolgáját a ’nyelvükkel, mely megélesített, mint a kard’, de rámutat, hogy voltaképpen Isten közbelép, és magukat sebzik meg, mert „nyelvük önmaguk ellen van” (Zs 64:3, 7, 8). Jehova ezt ígéri népének: „minden nyelvet, amely perbe száll veled, elítélsz” (Ézs 54:17). Ez a kijelentés vigasztaló Isten szolgáinak, akik ragaszkodnak a törvényéhez, még ha a világban bölcsnek tartott emberek talán nagyokat szólnak is, és ekképp kérkednek: „Nyelvünkkel diadalmaskodunk” (Zs 12:3–5). Talán ’öltögetik a nyelvüket’ és megvernek vele másokat (Ézs 57:4; Jr 18:18), de biztos a bukásuk (Pl 10:31).

Jehova megígérte, hogy a korábban dadogók nyelvét ’folyékonyan és tisztán beszélővé’ teszi, a némák nyelvét pedig ’boldogan kiáltóvá’ (Ézs 32:4; 35:6). Jézus a földön létekor meggyógyította a szó szerinti némákat, illetve a nehezen beszélőket (Mk 7:33–37). Eljön az az idő, amikor minden nyelv igazat fog szól, hisz Jehova kijelenti, hogy minden nyelv őrá fog esküdni. Pál apostol feltárja, hogy ez Jézus Krisztus által fog megvalósulni. „Minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére” – mondja az apostol (Fi 2:11; Ézs 45:23; Ró 14:11).

Jelképes értelemben Jehova úgy mutatja be magát, mint akinek nyelve van, s ezt az ’emésztő tűzhöz’ hasonló nyelvét haragjában használja majd (Ézs 30:27). Pünkösdkor, amikor Jézus Krisztus kitöltötte a szent szellemet a mintegy 120 tanítványra, akik egy jeruzsálemi szobában gyűltek össze, a szellem hallhatóvá vált, amikor különböző nyelveken kezdtek beszélni, emellett láthatóvá is, amikor mindegyikükre ráült egy tűzlánghoz hasonló nyelv (Cs 2:3, 4).