Egy épület oszlopának a legfelső része, az oszlop tetején lévő díszítés. A Salamon temploma előtt álló két oszlop (Jákin és Boáz) tetején egy-egy hatalmas oszlopfő volt (2Kr 3:15–17). Ezeket az oszlopokat és a rajtuk lévő oszlopfőket egy Hírám nevű mesterember felügyelete alatt készítették a templom építésének idején (i. e. 1034–1027), és több mint 400 évig maradtak fenn, egészen addig, amíg Jeruzsálemet ki nem fosztották a babilóniaiak i. e. 607-ben (2Kr 4:11–13; Jr 52:17, 22). Egy kivételével az összes helyen, ahol ezekről az oszlopfőkről van szó, a héber kó·theʹreth szó szerepel. Ez a szó a ká·tharʹ (’körbevesz’, Bí 20:43) kifejezésből ered, és kapcsolatban van a keʹther (’fejdísz’, Esz 1:11) szóval. A 2Krónikák 3:15-ben „oszlopfő”-nek fordított héber kifejezés (ceʹfeth) a cá·fáʹ igéből ered, melynek a jelentése: ’bevon’ (2Mó 25:11).

Maguk az oszlopok öntött rézből készültek, az átmérőjük kb. 1,7 m volt, és 18 könyök (8 m) magasak voltak. Az oszlopfők magassága további 5 könyök (2,2 m) volt (1Ki 7:15, 16). Tekintve, hogy a beszámoló azt mondja, hogy az oszlopfők 5 könyök magasak voltak, néhány tudós arra a következtetésre jutott, hogy a 2Királyok 25:17-ben szereplő „három könyök” egy elírás. Ezért néhány bibliafordításban (pl.: Kat., JB) a „három könyök” helyett ’öt könyök’ szerepel. Mivel az oszlopok üregesek voltak (a falvastagságuk 7,5 cm volt), ésszerű azt feltételezni, hogy az oszlopfők is hasonló szerkezetűek voltak, és szintén agyag öntőformákat használtak, amikor kiöntötték őket a „Jordán-környéken” (2Kr 4:17; Jr 52:21).

Mivel csak kevés leírás szerepel ezekről a csésze formájú oszlopfőkről, nehéz megállapítani, hogy pontosan hogyan néztek ki vagy épültek fel. Az aljuknál hét, rézből készült hálóminta volt, és ezekről két sorban 100-100 réz gránátalma csüggött rézláncokon. Ezek úgy voltak elhelyezve az oszlopfők körül, mintha nyakláncok lennének (1Ki 7:17, 18, 20, 42; 2Kr 3:16). Úgy tűnik, hogy az oszlopfők templom felőli oldalán a 100-100, láncon csüggő gránátalmából négyet-négyet nem lehetett jól látni, mert Jeremiás azt írta, hogy „kilencvenhat gránátalma volt az oldalakon” (szó szerint: ’a szél felől’; „a külső oldalon”, ÚRB; „volt látható”, Mo.) (Jr 52:23, Rbi8, lábj.). A gránátalmákból álló díszítés fölött „liliom formájú munka” is volt rajtuk, 4 könyöknyi (1,8 m) részen (1Ki 7:19, 22).

A Biblia említést tesz még Ninive ’oszlopfőiről’ (héb.: kaf·tó·rímʹ), melyek Isten ítéletének következtében a „pelikán és sül” kedvelt helyei lettek (So 2:13, 14).