Sziget, ahová János apostolt száműzték, ’mert az Istenről beszélt és Jézus mellett tanúskodott’ (Je 1:9). Mialatt ott tartózkodott, kinyilatkoztatás formájában megkapta a Jelenések könyvének üzenetét. Az ősi hagyomány szerint Jánost Domitianus száműzte Pátmosz szigetére, majd az uralkodó halála után (i. sz. 96) szabadon bocsátották (Euszebiosz: Egyháztörténet. III. könyv, 18., 1–4.).

Pátmosz az Ikariai-tenger (az Égei-tenger része) egyik szigete, Kis-Ázsiától mintegy 55 km-re Ny-ra, Milétusztól pedig kb. 60 km-re Ny-DNy-ra feküdt; attól a hét gyülekezettől, melyekhez a Jelenések 2. és 3. fejezetében olvasható üzenet konkrétan szólt, kevesebb mint 240 km-re volt. Pátmosz kicsiny vulkanikus sziget, a partvonala erősen tagolt, felszíne pedig meglehetősen kopár és sziklás. Napjainkban ennek ellenére búzát, olajbogyót és szőlőt termesztenek rajta. Pátmosz, valószínűleg az elszigeteltsége folytán, az Égei-tenger más szigeteivel együtt büntetőhely volt.