Példabeszédekből, vagyis bölcs mondásokból álló könyv, melyeket több gyűjteményből válogattak össze. A könyv kimondja, hogy milyen céllal íródott: „hogy az ember megismerje a bölcsességet és a fegyelmezést, megértse az értelmes beszédeket, elfogadja a fegyelmezést, melyből éleslátás, igazságosság, jó ítélőképesség és becsületesség származik, hogy a tapasztalatlanoknak eszességet adjon, az ifjúnak pedig ismeretet és gondolkodóképességet” (Pl 1:2–4). „A cél az, hogy a jó emberek útján járj, és maradj meg az igazságosak ösvényén” (2:20).

A könyv három egységének a bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy a bennük található példabeszédek Salamontól származnak (Pl 1:1; 10:1; 25:1). Ez összhangban van azzal, hogy Salamon „háromezer példabeszédet tudott mondani” (1Ki 4:32). Szinte biztos, hogy ezekben az egységekben a példabeszédek zömét, ha nem mindegyiket, Salamon uralma idején jegyezték le. Salamon ezt írta magáról: „az egybegyűjtő bölcs lett, a népet is folyton ismeretre tanította, s gondolkodott, alaposan kutatott, hogy összerendezhessen sok példabeszédet. Az egybegyűjtő igyekezett gyönyörűséges szavakat találni, és az igazság pontos szavait leírni” (Pr 12:9, 10).

Ám több érvet is felhoztak az ellen, hogy Salamontól származik a példabeszédek nagy része. Olyan példabeszédekre hivatkoznak (Pl 16:14; 19:12; 20:2; 25:3), melyek szerintük becsmérlően beszélnek a királyokról, és így nem lehettek Salamon idejéből valók. De ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket a kijelentéseket, világossá válik, hogy nemhogy nem beszélnek becsmérlően a királyokról, hanem magasztalják őket, hiszen azt az érzést erősítik bennünk, hogy a hatalmuk miatt félnünk kell az uralkodókat. (Vö.: 24:21.) Akik arra hivatkoznak, hogy a többnejű Salamon nem beszélt volna úgy a házasságról, mint egy monogám férfi (5:15–19; 18:22; 19:13, 14), megfeledkeznek arról, hogy a Törvény nem támogatta, csak megtűrte és szabályozta a többnejűséget. És több mint valószínű, hogy a legtöbb zsidónak csak egy felesége volt. A kritikusok azt is figyelmen kívül hagyják, hogy a Példabeszédek könyve Istentől ihletett, és nem pusztán Salamon véleményét tükrözi. Ezenkívül Salamont éppen a saját megfigyelései és tapasztalatai juttathatták  el arra a felismerésre, hogy mennyire bölcs az, hogy Isten eredetileg egy férjnek egy feleséget szánt. (Vö.: Pr 2:8; 7:27–29.)

Kiktől származnak azok a példabeszédek, melyeket nem Salamon mondott? Más bölcs férfiaktól, illetve egy asszonytól (Pl 22:17; 30:1; 31:1; lásd: AGUR; LEMUEL). Azt azonban nem tudni pontosan, hogy mikor véglegesítették a Példabeszédek könyvét. Az utolsó támpont a könyvben a 25. fejezet 1. verse, mely Ezékiás uralmára utal. Vagyis joggal feltételezhetjük, hogy a példabeszédeket Ezékiás uralmának a végén, kb. i. e. 717-ben gyűjtötték össze egy könyvbe. Néhány példabeszéd nyilván azért szerepel többször is a könyvben, mert maga a könyv több gyűjteményből tevődik össze. (Vö. a 10:1-et a 15:20-szal; a 10:2-t a 11:4-gyel; a 14:20-at a 19:4-gyel; a 16:2-t a 21:2-vel.)

Stílusa és felépítése: A Példabeszédek könyve héber költői stílusban íródott, vagyis gondolatritmusok (paralelizmusok) alkotják, melyekben vagy hasonló (Pl 11:25; 16:18; 18:15), vagy  ellentétes gondolatok (10:7, 30; 12:25; 13:25; 15:8) állnak párhuzamban. Az első egység (1:1–9:18) rövid útravalókat tartalmaz, melyeket egy apa mond el a fiának vagy a fiainak. Ez a bevezetője a könyv többi részére jellemző rövid, velős mondásoknak. A könyv utolsó 22 verse alfabetikus akrosztichon. Ez a költői stílus Dávid sok zsoltárára jellemző (Zs 9.; 10.; 25.; 34.; 37.; 145.).

Istentől ihletett: A Keresztény Görög Iratok írói is tanúsítják, hogy a Példabeszédek könyve Isten ihletett Szavának a része. Péter apostol (1Pt 4:18; 2Pt 2:22; Pl 11:31, LXX; 26:11) és Jakab tanítvány (Jk 4:6; Pl 3:34, LXX) is utalt a könyvre, akárcsak Pál apostol a korintusziaknak (2Ko 8:21; Pl 3:4, LXX), a rómaiaknak (Ró 12:16, 20; Pl 3:7; 25:21, 22) és a hébereknek írt leveleiben (Héb 12:5, 6; Pl 3:11, 12). Ezenkívül sok hasonló gondolat található a Keresztény Görög Iratokban és a Példabeszédek könyvében. (Vö. a Pl 3:7-et a Ró 12:16-tal; a Pl 3:12-t a Je 3:19-cel; a Pl 24:21-et a 1Pt 2:17-tel; a Pl 25:6, 7-et a Lk 14:7–11-gyel.)

Jehova ismerete az életnek útja: A Példabeszédek könyve sokszor az ismerettel együtt említi a tisztánlátást, a bölcsességet, az értelmet és a gondolkodóképességet. Vagyis a könyv olyanfajta ismeretet akar átadni, és olyan ismeret megszerzésére ösztönöz, amely nem pusztán lexikális tudás. Rámutat, hogy csak úgy tehet szert valaki valódi ismeretre, ha értékeli a Jehovával ápolt kapcsolatát. Az 1. fejezet 7. verse elmondja, mi is valójában a könyv témája: „Jehova félelme az ismeret kezdete.”

Természetesen a legfontosabb ismeret az Istenről szerzett ismeret. A Példabeszédek 9:10 kijelenti: „a Legszentebb ismerete az értelem.” Ez az ismeret nem csak abból áll, hogy tudjuk, hogy létezik Isten, és hogy ő a Teremtő, de még csak nem is abból, hogy tudjuk, mi mindent tett. „Ismerni” Istent azt jelenti, hogy nagyra becsüljük a kiváló tulajdonságait és a nagy nevét, illetve azt, hogy meghitt kapcsolatot ápolunk vele.

Jézus Krisztus a következőket mondta a zsidóknak, akik valamennyire ismerték Istent: „senki sem ismeri teljesen a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri teljesen senki, csak a Fiú, és mindaz, akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni” (Mt 11:27). Ha valaki tudja, milyen Isten Jehova, tiszteletteljes félelmet fog érezni iránta, és felismeri, hogy csak ő méltó arra, hogy imádja és odaadóan szolgálja. Ezenkívül tudja, hogy az az életnek útja, ha ismeri őt, és engedelmeskedik neki. „Jehova félelme életnek kútforrása, hogy elfordítson a halál csapdáitól”, és „Jehova félelme életre visz” (Pl 14:27; 19:23).

Jehova a Teremtő: Jehova páratlanul bölcsen teremtett mindent, és hozta létre a teremtésművet irányító törvényeket. Ezért hát méltó arra, hogy minden teremtménye imádja őt (Pl 3:19, 20). Ő alkotta meg a szó szerinti és a jelképes „halló fület” és „látó szemet”, tehát hozzá kell fordulnunk, ha igazi értelemmel szeretnénk „látni” és „hallani”. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy számadással tartozunk neki, hisz ő mindent lát és mindent hall (20:12).

Igazságosság: A könyv magasztalja Jehovát, mert tőle származik minden, és tőle ered minden igazságos alapelv. Ilyen alapelv például: „Az igaz mérőeszköz és mérleg Jehováé, a zsák minden kősúlya az ő műve” (Pl 16:11). Vagyis ő a Törvényhozó, akinek az az akarata, hogy minden üzleti ügyet becsületesen és törvényesen bonyolítsanak le (11:1; 20:10). „Jehova félelme a rossz gyűlölése” (8:13). Tehát aki féli Jehovát, az megtanulja szeretni azt, amit Ő is szeret, és gyűlölni azt, amit Ő is gyűlöl, ezzel pedig életének az útját egyengeti. A Példabeszédek könyvéből az is kiderül, hogy Jehova különösen gyűlöli a kevély szemet, a hazug nyelvet, az ártatlan vért ontó kezet, az álnok tervet forraló szívet, a gonoszságra siető lábat, a hazugságot szóló hamis tanút, és azt, aki viszályt támaszt a testvérek között (6:16–19; 12:22; 16:5). Aki szívből gyűlöli ezeket, az csakugyan az élet útján jár.

Továbbá a Példabeszédek könyve megvilágítja az igazságosak útját, vagyis feltárja, hogy mi tetszik Jehovának. „Azokban gyönyörködik, akik feddhetetlenek útjukon”, és az ilyenek imájában örömét leli (Pl 11:20; 15:8, 29). „A jó ember elnyeri Jehova helyeslését” (12:2), és „az igazságosságra törekvőt. . . szereti” Jehova (15:9).

Jehova ítéletei és útmutatásai: Aki ismeri Jehovát, az tudja, sőt a saját bőrén tapasztalta, hogy „nincs bölcsesség, nincs tisztánlátás és nincs tanács Jehovával szemben” (Pl 21:30). Ezért az értelmes ember Jehova tanácsaival összhangban él, hiába hall másféle „tervekről”, vagy hiába fogannak meg a saját szívében másféle tervek. Tudja, hogy bármilyen bölcsnek tűnő vagy jól hangzó tanácsról legyen is szó, ha nincs összhangban Jehova tanácsaival, nem állja meg a helyét (Pl 19:21; vö.: Jzs 23:14; Mt 5:18).

Salamon király ihletés alatt ezt mondta: „Bízzál Jehovában teljes szívedből. . . Minden utadban vedd figyelembe őt, és akkor ő fogja egyengetni ösvényeidet” (Pl 3:5, 6). Az ember ugyan kigondolja, hogy szíve szerint merre szeretne menni, de még ha jó irányba indul is, csak akkor lehet sikeres, ha engedi, hogy Jehova irányítsa a lépteit (16:3, 9; 20:24; Jr 10:23).

Annak, aki az élet útját választja, tisztában kell lennie azzal, hogy Jehova oda fog figyelni rá. A Példabeszédek könyve arra emlékeztet minket,  hogy „Jehova szeme minden helyen ott van: figyelemmel kíséri a rosszakat és a jókat” (Pl 15:3). „Mert Jehova szeme előtt vannak a férfi útjai, és minden ösvényét figyeli” (5:21). Jehova nem csak azt látja, hogy milyennek tűnik az ember, hiszen ő ’a szívet is megvizsgálja’ (17:3; 21:2). Azt mérlegeli, hogy valójában milyen a gondolkodása, az indítéka és a legbelsőbb vágya.

A Példabeszédek könyve rámutat, hogy Jehova ítéletei mindig igazságosak, és azok javára vannak, akik igyekeznek becsületesen élni. Amikor elérkezik az ideje, Isten eltörli a gonoszokat a föld színéről, és a haláluk lesz az ára annak, hogy szabaddá váljanak az igazságosak. Ezért jelenti ki az egyik példabeszéd: „Váltság a gonosz az igazságosért, és aki csalárdul cselekszik, a becsületesek helyébe lép” (Pl 21:18). A gonoszok közé számítanak a büszkék is, hiszen ők utálatosak Jehova szemében. „Nem maradnak büntetlen” (16:5). „Az önmagukat felmagasztalók házát Jehova lerombolja” (15:25). „Elrabolja azok lelkét”, akik megrabolják a szegényeket (22:22, 23).

Aki helyesen gondolkodik, az figyelembe veszi mindezt, és igyekszik egyenes úton járni. (Vö.: Pl 4:26.) Tisztában van azzal, hogy ha ajándékot fogad el (17:23), vagy hagyja, hogy befolyásolja egy gonosz ember (18:5), nem fog igazságos döntést hozni. Tudja, hogy utálatos Jehova szemében az, aki „gonosznak mondja az igazságost, és. . . igazságosnak mondja a gonoszt” (17:15). Azt is tudja, hogy mielőtt döntést hoz, mindkét felet meg kell hallgatnia, és nem lehet senki iránt sem előítélettel (18:13).

Biztonság és boldogság: Ezt mondja a Példabeszédek könyve annak, aki óvja a Jehovától kapott gyakorlati bölcsességet és gondolkodóképességet: „maga Jehova lesz a te bizodalmad, és ő majd megőrzi lábadat a fogságtól” (Pl 3:21, 26; 10:29; 14:26). ’Akkor van jövője’ az embernek, ha féli Jehovát (23:17, 18). Sőt, nemcsak reménye van egy szép jövőre, hanem már most boldog lehet, és biztonságban érezheti magát (3:25, 26). „Amikor Jehova gyönyörűségét leli egy ember útjaiban, még ellenségeit is megbékíti vele” (16:7). Isten nem hagyja, hogy éhezzen az igazságos (10:3). Aki tiszteli Jehovát az értékeivel, annak ’bőven megtelnek a raktárai’ (3:9, 10), és Jehova megsokasítja a napjait (10:27).

Az ókorban az emberek erős tornyokban kerestek menedéket az ellenség elől. Jehova ilyen erős torony azoknak, akik a nevénél keresnek menedéket (azaz megértik és elfogadják mindazt, amit a neve jelent) (Pl 18:10; 29:25).

Akiket Jehova alázatosnak tart, azokra „gazdagság, dicsőség és élet” vár (Pl 22:4). Isten irgalmat és hűséget vár el az emberektől; ezek sokkal fontosabbak, mint az áldozat. Azt, aki elfordul a rossztól, féli őt, és úgy szolgálja, ahogyan azt kéri tőle, nem fogja elítélni (Pl 16:6; vö.: 1Sá 15:22). Jehova útjainak az ismerete lehetővé teszi, hogy a jó úton járjunk (Pl 2:9).

A szívet veszi célba: A Példabeszédek könyve úgy éri el a célját, hogy az embernek a szívére igyekszik hatni. Több mint 75-ször utal a szívre, és azt mondja, hogy a szív ismeretet, értelmet, bölcsességet és tisztánlátást szerez; hogy a szív áll a szavak és a tettek mögött; és hogy a szívre hatással vannak a körülmények. A szívet kell tisztánlátásra késztetni (Pl 2:2); a szívnek kell megtartania Isten parancsolatait (3:1); és a parancsolatokat a ’szív táblájára’ kell felírni (3:3). „Minden megőrzendő dolognál jobban” kell óvni a szívet (4:23). Teljes szívünkből kell bíznunk Jehovában (3:5; lásd: SZÍV).

A fegyelmezés és a szív: A Példabeszédek könyve nagy hangsúlyt fektet a fegyelmezés különféle formáira (Pl 3:11, 12). Kijelenti: „Aki kitér a fegyelmezés elől, saját lelkét veti el, aki viszont hallgat a feddésre, szívet szerez” (15:32). A feddés tehát a szívet veszi célba, és formálja azt, azáltal hogy segít jó ítélőképességre és tisztánlátásra szert tenni. „A bolondok. . ., mivel nincs értelem a szívükben, meghalnak” (10:21). A szülőknek a gyermekeik szívébe kell vésniük az ismeretet, mivel egy példabeszéd ezt mondja: „Bolondság köttetett a gyermek szívéhez, ám a fegyelmezés vesszeje messze űzi azt tőle” (22:15).

A szellem és a lélek: A Példabeszédek könyve nem pusztán emberi bölcsességet tartalmaz, nem csak arról szól, hogy miként járhatunk emberek kedvében, vagy hogyan lehetünk rájuk hatással. A könyv a bensőnkre hat: a szívünkre (a gondolatainkra és az indítékainkra), a szellemünkre (a szemléletmódunkra) és a lelkünkre (a természetünkre, az összes jellemvonásunkra) (Héb 4:12). A Példabeszédek 16:2 elmondja, hogy „az embernek minden útja tiszta a maga szemében”, azaz azt gondolja magáról, hogy igaza van, vagy meggyőzi magát arról, hogy jó az, amit tesz. A vers viszont arról is beszél, hogy ’Jehova megvizsgálja a szellemet’, vagyis tudja, mi motivál valakit. A világ nagyra tartja az erőt, pedig „jobb a haragra lassú ember annál, aki erős, és aki uralkodik szellemén annál, aki várost foglal el” (Pl 16:32).

Az az ismeret és bölcsesség, mely ebben az Istentől származó könyvben van, nagyon sokat tud segíteni abban, hogy boldogok legyünk már most, és lehetővé teszi, hogy örökké élhessünk. „Aki szívet szerez, szereti a lelkét”, azaz ha megszívleli a könyv ihletett tanácsait, és jól fogadja  a benne található fegyelmezést, akkor „napok hosszúsága [és] életévek” lesz a jutalma, vagyis ez ’életet jelent a lelkének’ (Pl 19:8; 3:2, 13–18, 21–26). „Jehova az igazságos lelkét nem éhezteti” (10:3). „Aki megtartja a parancsolatot, megőrzi lelkét” – mondja Salamon (19:16).

Másokkal ápolt kapcsolat: A Példabeszédek könyve szerint Isten igaz szolgája bölcsen szól (Pl 10:20, 21, 31, 32). Nem beszél megtévesztően, sőt nem mond meggondolatlanul olyasmit, amivel megbánthatna másokat (12:6, 8, 17–19; 18:6–8, 21). Ha feszült helyzet alakul ki, szelíden válaszol, és ezzel „elfordítja a dühöt” (15:1; 25:15). Nem örül a vitának, és nem szereti a perpatvart. Uralkodik az indulatain, hiszen tudja, hogy ha nem tenné, helyrehozhatatlan ostobaságot követne el (Pl 14:17, 29; 15:18; vö.: Kol 3:8). Kerüli azok társaságát, akik nem tudják féken tartani a haragjukat és dühösködnek, mert tisztában van vele, hogy az ilyenek miatt csapdába fog esni (Pl 22:24, 25; vö.: 13:20; 14:7; 1Ko 15:33).

Jót tegyünk másokkal, ne rosszat: Az ihletett Példabeszédek könyve arra ösztönöz, hogy kezdeményezzünk, és tegyünk jót másokkal. Nemcsak azzal kell jót tennünk, aki „biztonságban érzi magát” velünk, és nem tett nekünk semmi rosszat (Pl 3:27–30), hanem azzal is, aki rosszul bánt velünk (25:21, 22). Vigyáznunk kell a szívünkre, hogy ne örüljünk magunkban annak, ha baj éri azt, akiről rossz véleményünk van, vagy aki gyűlöl minket (17:5; 24:17, 18).

Pletyka és rágalom: A Példabeszédek könyve sokat beszél arról, hogy mennyi bajt, szomorúságot és kárt okoz az, ha valaki pletykál, és kiemeli, milyen súlyos bűnt követ el az ilyen ember. A rágalmazó szépen tálalt szavait az ember ’mohón lenyeli’, és nem feledi azokat egykönnyen, hiszen lemennek „a has legbelsejébe”, tehát még sokáig hatással vannak arra, aki meghallgatja azokat. Ennélfogva a rágalmazás bajt szül, és aki másokat rágalmaz, nem marad ártatlan. Egy ilyen személy talán nagyon jóindulatúnak látszik, és titkolja, hogy mi van igazából a szívében, viszont Isten tenni fog arról, hogy a galádságát és a benne lévő gyűlöletet ’leleplezzék a gyülekezetben’. Abba a verembe fog beleesni, melyet másnak ásott (Pl 26:22–28).

Családi kapcsolatok: A Példabeszédek könyve nagyon fontosnak tartja a házastársi hűséget. Egy férfi az ’ifjúsága feleségében’ lelje a kedvét, és ne máshol keressen gyönyöröket (Pl 5:15–23). A házasságtörés halálhoz vezet (5:3–14; 6:23–35). A jó feleség a férje „koronája”, és áldás a számára, de a szégyenteljesen cselekvő feleség a férj „csontjainak rothadása” (12:4). Egy zsémbes feleséggel pedig kínszenvedés együtt lakni (25:24; 19:13; 21:19; 27:15, 16). Egy feleség lehet akármilyen szép és bájos, de ha zsémbes, akkor olyan, mint „a disznó orrában az aranykarika” (11:22; 31:30). Az ostoba feleség tulajdonképpen a saját kezével rombolja le a házát (14:1). A Példabeszédek 31. fejezete hosszasan ecseteli a jó feleség felbecsülhetetlen értékét: azt, hogy szorgalmas, megbízható, hogy lelkiismeretesen intézi a család ügyeit, és hogy alárendeli magát a férjének.

A könyv rámutat, hogy a szülők felelősek a gyermekeikért, és hogy létfontosságú fegyelmezniük őket (Pl 19:18; 22:6, 15; 23:13, 14; 29:15, 17). Kiemeli, hogy mekkora felelősség nyugszik az apa vállán, ám azt is elmondja, hogy a gyerekeknek az apjukat és az anyjukat egyaránt tisztelniük kell, ha szeretnék, hogy Jehova örök élettel ajándékozza meg őket (19:26; 20:20; 23:22; 30:17).

Gondoskodni kell az állatokról: A Példabeszédek könyve még arról is beszél, hogy törődnünk kell a háziállatokkal. „Az igazságos törődik háziállatának lelkével” (Pl 12:10). „Ismerned kell juhaid külsejét” (27:23).

A szilárd állam: A Példabeszédek könyve elmondja, mi kell ahhoz, hogy egy állam jól működjön. Akiknek hatalom van a kezükben – ilyen például a király –, jó, ha utánajárnak mindennek (Pl 25:2), ha szerető-kedvesség és hűség jellemzi őket (20:28), és ha igazságosan bánnak az alattvalóikkal (29:4; 31:9), még az alacsony sorúakkal is (29:14). Ha szeretnék, hogy az uralmukat megszilárdítsa az igazságosság, akkor nem választhatnak maguknak gonosz tanácsadókat (25:4, 5). Egy vezetőnek tisztánlátónak kell lennie, és gyűlölnie kell a tisztességtelen hasznot (28:16).

Míg „az igazságosság felmagasztalja a népet” (Pl 14:34), addig a törvényszegés és a lázadás instabillá teszi az államot (28:2). A Példabeszédek 24:21, 22 ezt mondja: „Fiam, féld Jehovát és a királyt. Ne keveredj a változást pártolók közé, mert olyan hirtelen jön az ő szerencsétlenségük, hogy ki veszi észre a változást pártolók vesztét?”

Segít, ha tanácsot kell adni: Mivel a Példabeszédek könyve az élet számos területét érinti, hasznos lehet akkor, ha valaki gyakorlatias tanácsot szeretne adni. A Keresztény Görög Iratok írói is sokat merítettek belőle. „Az igazságosnak szíve elmélkedik, hogy mit feleljen” (Pl 15:28). Gúnyolódóknak viszont nem lenne bölcs dolog tanácsot adni, ugyanis „aki helyreigazítja a gúnyolódót, gyalázatot szerez magának, és aki megfeddi a gonoszt, ez hibája annak. Ne fedd meg a gúnyolódót, nehogy megutáljon. Fedd meg a bölcset, és szeretni fog” (Pl 9:7, 8; 15:12; vö.: Mt 7:6). Persze nem mindenki gúnyolódó, ezért akiknek lehetőségük van tanácsot adni másoknak, tegyék ezt meg, elvégre  „az igazságosnak ajkai sokakat legeltetnek” (Pl 10:21).

[Kiemelt rész a 649. oldalon]

A PÉLDABESZÉDEK KÖNYVÉNEK ÁTTEKINTÉSE

Egyrészt egy apa útravalóit tartalmazza, melyeket a fiának vagy fiainak mondott el, másrészt olyan bölcs mondásokat, melyek gyakorlatiasak a mindennapokban

Noha a könyv legnagyobb része Salamon királytól származik, csak Ezékiás uralma alatt véglegesítették

A bölcsesség mindent felülmúló értéke

A bölcsesség és az értelem a legfőbb (4:5–8; 16:16)

Mit kell tennünk, hogy bölcsességre tegyünk szert? (2:1–9; 13:20)

A bölcsességgel áldások járnak: biztonság, védelem, tisztelet és hosszabb, boldogabb élet (2:10–21; 3:13–26, 35; 9:10–12; 24:3–6, 13, 14)

A megszemélyesített bölcsesség Jehova munkatársa volt (8:22–31)

Szomorú következményei vannak annak, ha valaki nem cselekszik bölcsen (1:24–32; 2:22; 6:12–15)

Hogyan tekintsünk Jehovára?

Bízzunk Jehovában (3:5, 6; 16:20; 18:10; 29:25)

Féljük őt, és forduljunk el a rossztól (3:7; 10:27; 14:26, 27; 16:6; 19:23)

Tiszteljük őt, és támogassuk az igaz imádatot (3:9, 10)

Ha megfegyelmez minket, azt tekintsük úgy, mint ami a szeretetének a jele (3:11, 12)

Értékeljük a szavát (3:1–4; 30:5, 6)

Járjunk utána, mit gyűlöl Jehova, és cselekedjünk azzal összhangban (6:16–19; 11:20; 12:22; 16:5; 17:15; 28:9)

Ha Jehova kedvében járunk, akkor ő törődik velünk, megvéd minket, és meghallgatja az imáinkat (10:3, 9, 30; 15:29; 16:3)

Hasznos tanácsok a családoknak

A derék feleség áldás Jehovától (12:4; 14:1; 18:22; 31:10–31)

A szülők neveljék és fegyelmezzék a gyermekeiket (13:1, 24; 22:6, 15; 23:13, 14; 29:15, 17)

A gyerekek mélységesen tiszteljék a szüleiket (1:8, 9; 4:1–4; 6:20–22; 10:1; 23:22–26; 30:17)

Nagyon fontos, hogy a családban szeretet és béke legyen (15:16, 17; 17:1; 19:13; 21:9, 19)

Sok fájdalomtól és szenvedéstől óvhatjuk meg magunkat és másokat is, ha nem vagyunk erkölcstelenek (5:3–23; 6:23–35; 7:4–27; 9:13–18)

Milyenek legyünk, és milyenek ne?

Szeretettel törődjünk a szegényekkel és a lesújtottakkal (3:27, 28; 14:21, 31; 19:17; 21:13; 28:27)

Ne legyünk kapzsik, hanem legyünk bőkezűek (11:24–26)

Ne legyünk lusták, hanem legyünk szorgalmasak (6:6–11; 10:26; 13:4; 20:4; 24:30–34; 26:13–16)

A szerénység és az alázat tiszteletet szül; az elbizakodottság és a büszkeség megaláztatással jár (11:2; 16:18, 19; 25:6, 7; 29:23)

Ne jöjjünk ki egykönnyen a béketűrésünkből (14:29; 16:32; 25:28; 29:11)

Ne legyünk rosszindulatúak, és ne akarjunk bosszút állni (20:22; 24:17, 18, 28, 29; 25:21, 22)

Mindig legyünk igazságosak (10:2; 11:18, 19; 14:32; 21:3, 21)

Gyakorlatias tanácsok a mindennapi élethez

Fogadjuk el a fegyelmezést, a feddést és a tanácsot (13:18; 15:10; 19:20; 27:5, 6)

Legyünk igaz barátok (17:17; 18:24; 19:4; 27:9, 10)

Ne éljünk vissza mások vendégszeretetével (23:1–3, 6–8; 25:17)

Az anyagiasság hiábavalóság (11:28; 23:4, 5; 28:20, 22)

A kemény munkának meglesz a gyümölcse (12:11; 28:19)

Legyünk becsületesek az üzleti ügyekben (11:1; 16:11; 20:10, 23)

Ne vállaljunk kezességet másokért, főleg idegenekért (6:1–5; 11:15; 22:26, 27)

A beszédünk soha ne legyen romboló, hanem mindig legyen építő (10:18–21, 31, 32; 11:13; 12:17–19; 15:1, 2, 4, 28; 16:24; 18:8)

Veszélyekkel jár a hízelgés (28:23; 29:5)

Ne veszekedjünk (3:30; 17:14; 20:3; 26:17)

Kerüljük a rossz társaságot (1:10–19; 4:14–19; 22:24, 25)

Tanuljunk meg bölcsen bánni a gúnyolódókkal és az ostobákkal (9:7, 8; 19:25; 22:10; 26:4, 5)

Legyünk óvatosak az alkohollal (20:1; 23:29–35; 31:4–7)

Ne irigykedjünk a gonoszokra (3:31–34; 23:17, 18; 24:19, 20)