Az a személy, aki az egyik pénznemet átváltja egy másikra, illetve érméket más értékű érmékre cserél. A pénzváltó minden egyes tranzakció után jutalékot kap. Ezért van az, hogy a görög kol·lü·bi·sztészʹ (pénzváltó) szó a kolʹlü·bosz szóból származik, mely arra a kis érmére utal, amellyel kifizették a pénzváltás díját. A János 2:14-ben szereplő görög ker·ma·ti·sztészʹ kifejezés (pénzzel vagy érmével foglalatoskodó) a kerʹma szóval rokon, melyet a következő vers ’érmével’ ad vissza. A zsidó Misna a pénzváltók egyéb szolgáltatásairól is beszél, így például a pénz megőrzéséről vagy a bér kifizetéséről, ami egy fizetési megbízás bemutatása alapján történt (Baba Mecia 3:11; 9:12).

Jézus földi szolgálatának az ideje alatt az évi templomadó két drachma (egy didrachma) volt (Mt 17:24). Amikor a zsidók távoli országokból, mindenfelől Jeruzsálembe érkeztek, hogy megünnepeljék a pászkát, és megfizessék az adót, valószínűleg szükség volt a pénzváltók szolgáltatásaira: át kellett váltani az idegen pénzeket a helyi pénznemre, hogy be tudják fizetni a templomadót, továbbá az áldozati állatok és egyéb dolgok megvásárlásához is nagy valószínűséggel helyi pénzre volt szükség. A Misna szerint (Sekálim 1:3) adár hónap 15-én, vagyis kb. egy hónappal a pászka előtt, a pénzváltók a tartományokban megkezdték az üzleti tevékenységeiket. De adár 25-én, amikor a zsidók és a prozeliták megérkeztek Jeruzsálembe más országokból, a pénzváltók már a templom területén végezték a munkájukat.

Itt történt, hogy Jézus Krisztus két ízben is feldöntötte a pénzváltók asztalait, és elítélte őket, amiért a templomot „kereskedés házává” és „rablók barlangjává” tették (Jn 2:13–16; Mt 21:12, 13; Mk 11:15–17). Ez azt mutathatja, hogy Jézus túlságosan magasnak tartotta a pénzváltók által kért jutalékot. Figyelmet érdemlő ezzel kapcsolatban, hogy időnként nagyon nagy hasznot húztak az áldozati állatok eladásából. A Misna beszámol arról, hogy volt olyan idő, amikor két galamb ára egy aranydénár (25 ezüstdénár) volt! Emiatt ezt a kijelentést tette Simeon, Gamáliel fia: „A templomért! Addig nem térek nyugovóra, míg egy [ezüst]dénár nem lesz az áruk!” Az árat még azon a napon drasztikusan leszállították (Kerithoth 1:7, H. Danby ford.).