Hám „fiai”-nak egyike (1Mó 10:6; 1Kr 1:8). Bár a Biblia máshol is beszél Pútról, de egyetlen utódját sem említi név szerint. Leszármazottai gyakran katonai segítséget nyújtottak Egyiptomnak (Jr 46:9; Ez 30:4–6; Ná 3:9). Zsoldosokként szolgáltak Tírusz seregeiben, és hozzájárultak ennek a városnak a felemelkedéséhez (Ez 27:3, 10). Ezenkívül a jövendölés szerint Pút a magógi Góg seregeiben lesz (Ez 38:5).

A meglévő bizonyítékok arra mutatnak, hogy kapcsolat van Pút és az É-Afrikában élő líbiaiak között. A görög Septuaginta és a latin Vulgata a „Pút” nevet háromszor is „líbiaiak”-nak fordítja (Jr 46:9; Ez 27:10; 38:5). A héber „Pút” név ezenkívül nagyon hasonlít az óperzsa feliratokon lévő put[i]ja szóra (amelyről általában úgy vélik, hogy Líbiára utal). Ám a Náhum 3:9 alighanem arra mutat, hogy a Pút és a lú·vímʹ (líbiaiak) szó két különálló népet jelöl. Ez azonban önmagában még nem zárja ki, hogy Pútot a líbiaiakkal azonosítsuk. A „líbiaiak” kifejezés átfogóbb lehetett, mint a héber lú·vímʹ elnevezés, ahogyan arra Hérodotosz kijelentéséből következtethetünk, aki ezt írja: „líbek meg egyéb líbiai népek” (A görög–perzsa háború. Részletek. Budapest, 1967, Gondolat, II. könyv, 32.).

Hangtani okok miatt ma általában nem elfogadott az a nézet, hogy Pútot az egyiptomi feliratokon szereplő „Punt”-tal azonosítsuk.