(lat. eredetű;  jel.: ’kis; kicsi’):

Ciprus prokonzulja volt, amikor Pál a szigeten járt az első misszionáriusi útja során, i. sz. 47 táján. Lukács nem téved, amikor prokonzulnak nevezi, mivel akkoriban Ciprus nem a császár, hanem a római szenátus irányítása alá tartozott (Cs 13:7, 12). A sziget korábban császári tartomány volt, de i. e. 22-ben Augustus a szenátus fennhatósága alá helyezte. (Lásd: PROKONZUL.)

Szoliban, Ciprus é. partján találtak egy feliratot, melyen a következő szavak is szerepelnek: „Paulus prokonzulsága alatt”. A Lucius Sergius Paullus név fellelhető a római világban – így hívták a Tiberis egyik felügyelőjét Claudius császár uralkodása alatt. Az azonban nem biztos, hogy ezek a személyek megegyeznek a Bibliában említett Szergiusz Paulusszal (The Annual of the British School at Athens. London, 1947, 201–206. o.).

Szergiusz Paulusz Páfoszban, a sziget ny. partján lakott. ’Intelligens férfi’ volt, és mivel komolyan igyekezett hallani Isten szavát, magához hívatta Barnabást és Pált. Miközben beszélgettek, egy zsidó varázsló, Elimász (Barjézus) „kezdett ellenszegülni nekik, és igyekezett elfordítani a prokonzult a hittől”. Pál azonban betelve szent szellemmel azt mondta ennek a varázslónak, aki ellenszegült a jó hírnek, hogy időlegesen vakság fogja sújtani. Így is lett. A prokonzul Isten szellemének ezt a hatalmas megnyilvánulását látva hívő lett, „mivel ámult Jehova tanításán” (Cs 13:6–12).