Az a Baál, akit a Peór-hegyen imádtak a moábiták és a midiániták (4Mó 25:1, 3, 6). A feltételezések szerint a peóri Baál nem más volt, mint Kámos, ugyanis Kámos volt a moábiták főistene (4Mó 21:29). Akárcsak a Baál-imádatra, úgy valószínűleg a peóri Baál imádatára is jellemzőek voltak a visszataszító, erkölcstelen rituálék. Amikor az izraeliták a Moáb síkságán fekvő Sittimben táboroztak, a peóri Baált imádó nők erkölcstelenségre és bálványimádatra csábították őket (4Mó 25:1–18; 5Mó 4:3; Zs 106:28; Hó 9:10; Je 2:14).

Jehova halálos csapással sújtott több ezer izraelitát, mert a nemzet bűnt követett el azzal, hogy a peóri Baálhoz szegődött. Felvetődik egy kérdés azt illetően, hogy pontosan hányan haltak meg a csapás során, ugyanis látszólagos ellentmondás van a 4Mózes 25:9-ben és az 1Korintusz 10:8-ban található számadatok között. A jelek szerint 23 000-en közvetlenül a csapástól haltak meg, 1000 személyt, a ’főembereket’, azaz a hangadókat pedig Izrael bírái ölték meg, majd a megöltek holttestét felakasztották és közszemlére tették (4Mó 25:4, 5; lásd: BAÁL 4.).