Egy tárgy, amely olyan lenyomatot képez (rendszerint agyagban v. viaszban), mely bizonyítja a tulajdont, hitelesít, illetve érvényesít. Az ókori pecsétek valamilyen kemény anyagból (kő, elefántcsont v. fa) készültek, és betűk vagy ábrák negatív képének a vésete volt rajtuk. Különféle alakúak voltak, például kúp, négyszög, henger; illetve szkarabeuszhoz vagy különböző állatfejekhez hasonlíthattak. (Ami a pecsétgyűrűt illeti, lásd: GYŰRŰ, KARIKA.) A pecséthengerek általában 2–4 cm hosszúak voltak. Amikor a hengert – amelyet vésettel láttak el a domború felületén – végiggörgették a nedves agyagon, folyamatos, reliefszerű lenyomat jött létre. A pecséthengereket gyakran átfúrták egyik végüktől a másikig, és így zsinóron függhettek.

Az egyiptomi és a mezopotámiai pecséteken egyebek mellett vallásos jelképek, növények, állatok és egyszerű jelenetek láthatók. Egy babilóniai pecséthengeren, mely a megkísértést ábrázolja (British Museum), egy fa látható, amelynek az egyik oldalán egy férfi ül, a másik oldalán pedig egy nő, aki mögött egy kígyó ágaskodik. A pecséteken gyakran rajta volt a tulajdonos neve és tisztsége. Egy Palesztinában talált pecséten a következő felirat olvasható: „Sema, Jeroboám szolgájának tulajdona” (Miller–Hayes: Az ókori Izrael és Júda története. 280. o.).

A pecsétlenyomat bizonyíthatta, hogy valami valakinek a tulajdona, illetve hogy valami hiteles. Ezenkívül elejét vehette annak, hogy meghamisítsanak dokumentumokat, vagy hogy hozzányúljanak bármihez, amit lepecsételtek, például tarsolyhoz, bejárathoz és sírhoz (Jób 14:17; Dá 6:17; Mt 27:66). Amikor Jeremiás próféta földet vásárolt, lepecsételte a tanúk által aláírt szerződést, egy másolat azonban nyitva maradt. A szerződést valószínűleg úgy pecsételték le, hogy először összegöngyölték és zsinórral összekötözték, majd a zsinórra viasznak vagy más puha anyagnak egy darabját tették, amelybe bele lehetett nyomni a pecsétet. Ha később bármi kérdés merült fel azt illetően, hogy pontos-e a nyitott példány, be lehetett mutatni a tanúk előtt lepecsételt szerződést (Jr 32:10–14, 44). Az a személy, akire rábízták a király pecsétjét, hivatalos rendeleteket bocsáthatott ki, melyeket a pecsét  hitelesített (1Ki 21:8; Esz 3:10, 12; 8:2, 8, 10). Ha valaki rányomta a pecsétjét egy dokumentumra, azzal jelezte, hogy elfogadja a benne foglaltakat (Ne 9:38; 10:1). Számos olyan ókori korsófület találtak, amelyen pecsétlenyomat látható. Néhány pecsétlenyomatból kiderül, hogy ki volt a korsó tulajdonosa, és mi volt a korsóban. Más pecsétlenyomatokból pedig megtudhatjuk, hogy ami a korsóban volt, abból mennyi volt, és milyen minőségű volt.

Jelképes értelem: Számos bibliai jelképes kifejezés jött létre annak köszönhetően, ahogyan a pecsétet használták. A Szentírás megjövendölte, hogy a Messiás majd ’bepecsétel látomást és prófétát’. Ezt azért mondhatjuk, mert a Messiás, aki beteljesíti a próféciákat, mondhatni, a pecsétjét helyezi rájuk, bizonyítja, hogy hitelesek, Istentől ihletettek (Dá 9:24; vö.: Jn 3:33). Ábrahám a körülmetélkedést az igazságossága „pecsétjeként” kapta meg; itt a „pecsét” azt fejezi ki, hogy Ábrahám birtokolta az igazságosságot (Ró 4:11). Pál apostol sok korintuszi kereszténynek segített hívővé válni, ezért ők pecsétként bizonyították, hogy Pál csakugyan apostol (1Ko 9:1, 2). Az első századi keresztényekről úgy beszél a Biblia, hogy ’el lettek pecsételve’ szent szellemmel, amely előzetes záloga az égi örökségüknek (Ef 1:13, 14; 4:30). A pecsét jelzi, hogy ők Isten tulajdona (2Ko 1:21, 22), és azt mutatja, hogy valóban az égi élet várományosai. A Jelenések könyve leírja, hogy azok száma, akiket végül elpecsételnek, 144 000 lesz (Je 7:2–4; 9:4).

A Biblia úgy ír arról, ami be van zárva, el van rejtve vagy titkos, hogy be van pecsételve. A prófétai üzenetek mindaddig be voltak „pecsételve”, míg el nem jött annak az ideje, hogy megértsék azokat (Dá 12:4, 9; Je 5:1; 22:10; vö.: Ézs 8:16; 29:11). Jehováról pedig úgy beszél a Szentírás, mint aki „pecsétet tesz a csillagok köré”, amivel nyilván arra utal, hogy felhők mögé rejti a csillagokat (Jób 9:7).