(feltehetően: ’szétszórtabb’):

Egyike annak a négy folyónak, amely az ’Édenből eredő folyóból’ vált le, és azután megkerülte Havila egész földjét, vagyis azt a földterületet, amely a Biblia szerint arany-, bdelliumgyanta- és ónixkőlelőhely (1Mó 2:10–12). Hogy a Pison melyik folyónak felel meg, arról csak feltételezések vannak, de K-Törökország bizonyos folyóitól kezdve egészen az indiai Gangeszig sok minden szóba jött.

Az ÉDEN szócikk 1. pontjában már említettük annak lehetőségét, hogy az egész földre kiterjedő özönvíz miatt nem maradt semmilyen bizonyíték sem, amely alapján ma azonosítani lehetne a Pisont és a Gihont. Ez azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy ezek a folyók még léteztek és ismertek voltak Mózes napjaiban is, amikor a Mózes első könyve íródott. Nem valószínű, hogy az általa használt ’Havila földje’ kifejezést úgy kell érteni, hogy volt egy olyan terület, amelyet még az özönvíz előtt neveztek el így, ahogy a ’Kús földje’ kifejezést sem így használták, melyet szintén Mózes említ (1Mó 2:13). Nyilvánvaló, hogy Mózes ezekkel a kifejezésekkel inkább  olyan területekre hivatkozik, amelyeket az özönvíz után neveztek el így, és az ő napjaiban jól ismert földrajzi megjelölések voltak. De bármilyen változásokat idézett is elő az özönvíz, azt is számításba kell venni, hogy a földrengések szintén képesek elterelni folyókat, vagy képesek kivágni belőlük egy-egy szakaszt. Ez az özönvíz utáni időkben is megtörténhetett, hiszen K-Törökország – Éden valószínűsíthető helye – földrengéstől fenyegetett övezetben fekszik. (Lásd: HAVILA 1.)