Sok régebbi protestáns és katolikus fordítás ezzel a szóval adja vissza a héber seʼólʹ és a görög haiʹdész szavakat (KJ, Dy, Kár., B.–D., Káldi). Ezek a fordítások azonban nem következetesek, mivel más szavakat is használnak az eredeti szavak visszaadására, például „sír”, „verem”, „halál”, „alvilág”, „holtak országa”, „holtak hazája”, „koporsó”. A modernebb fordításokban már a héber seʼólʹ és a görög haiʹdész szavak betű szerinti átírása található (AS, RS, ÚV).

A Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words (1981, 2. köt. 187. o.) c. mű a következőt mondja arról, hogy az eredeti héber és görög szavakat „pokol”-nak fordítják: „HÁDESZ. . . Megfelel az Ósz.-ben [Ószövetségben] található »seol«-nak. Az A.V. [Authorized Version] az Ósz.-ben [Ószövetségben] és az Úsz.-ben [Újszövetségben] nem éppen szerencsés módon »pokol«-nak fordítja.”

A Collier’s Encyclopedia (1986, 12. köt. 28. o.) ezt írja a „pokol” címszó alatt: „Első jelentésében megegyezik az ószövetségi héber seollal, illetve a Septuagintában és az Újszövetségben a görög hádesszel. Mivel a seol az ószövetségi időkben csupán a halottak nyugvóhelyére utalt, és nem hordozta magában azt a gondolatot, hogy erkölcsi szempontból meg vannak különböztetve a jók és a rosszak, ezért a »pokol« szó, különösen a ma használatos értelme miatt, nem szerencsés fordítás.”

A „pokol” szó napjainkban használatos értelmét jól mutatja Dante Isteni színjáték c. műve, illetve Milton Elveszett Paradicsom c. írása. A szó mai jelentése teljesen más, mint az eredeti nyelvű szavaké. Azonban az az elképzelés, hogy a „pokol” a tüzes gyötrelem helye, már jóval  Dante és Milton napjai előtt kialakult. A Grolier Universal Encyclopedia (1971, 9. köt. 205. o.) ezt írja a „pokol” címszó alatt: „A hinduk és a buddhisták szerint a pokol a spirituális megtisztulás és a végső megújulás helye. Az iszlám hagyomány szerint ez az örök büntetés helye.” A Babilonban és Egyiptomban élő ókori pogány népek körében is megtalálható volt az a hittétel, hogy van szenvedés a halál után. A babilóniaiak és az asszírok „az alvilágot. . . a borzalmak helyének [képzelték], amely igen hatalmas és ádáz istenek és démonok uralma alatt áll”. Az ókori egyiptomi vallási szövegek nem írtak arról, hogy bárkit is örökre tűzben égettek volna, de a „másvilágot” egy olyan helynek írták le, ahol „tüzes gödrök” vannak fenntartva „az elkárhozottaknak” (ifj. Morris Jastrow: The Religion of Babylonia and Assyria. 1898, 581. o.; The Book of the Dead. E. Wallis Budge bevezetőjével, 1960, 135., 144., 149., 151., 153., 161., 200. o.).

A pokoltűz a kereszténység egyik legalapvetőbb tanítása már évszázadok óta. Érthető, hogy miért írja a következőket a The Encyclopedia Americana (1956, XIV. köt. 81. o.): „Sok zűrzavart és félreértést okoztak a Biblia korai fordítói azzal, hogy a héber seol, valamint a görög hádesz és gyehenna szavakat rendszeresen a pokol szóval fordították. Az, hogy a Biblia átdolgozott kiadásainak fordítói egyszerűen transzliterálták ezeket a szavakat, nem volt elegendő e zűrzavar és hamis felfogás eloszlatásához.” Ám az, hogy transzliterálják és következetesen adják vissza ezeket a szavakat, lehetőséget ad a Biblia tanulmányozóinak, hogy megfelelően össze tudják hasonlítani azokat az írásszövegeket, melyekben az eredeti héber és görög szavak szerepelnek, így, ha elfogulatlanok, pontosan meg tudják érteni a valódi jelentésüket. (Lásd: GYEHENNA; HÁDESZ; SEOL; SÍR; TARTAROSZ.)