Polgár az a személy, aki egy városnak vagy egy államnak az állampolgára születésénél fogva, vagy azzá vált honosítás révén. Másoktól eltérően bizonyos jogokat és kiváltságokat élvezhet, de egyben felelősségek is járnak ezekkel a jogokkal, amelyeket az állampolgárságát biztosító hatalom ad. A Bibliában a „polgár” és az „állampolgárság” szavak csak a Keresztény Görög Iratokban szerepelnek. A görög po·liʹtész (polgár), po·li·teiʹa (polgárjogok; állampolgárság; állam), po·liʹteu·ma (állampolgárság; állampolgárként való élet), szün·po·liʹtész (polgártárs) és po·li·teuʹo·mai (állampolgárhoz illően viselkedik) szavak mindegyike a ’város’ jelentésű poʹlisz szóval rokon.

Bár a Héber Iratokban nem található meg a „polgár” és az „állampolgár” kifejezés, de az a gondolat, hogy valaki állampolgár-e vagy sem, megtalálható a következő szavak révén: „bennszülött” és „jövevény” (3Mó 24:22). A mózesi törvény hatálya alatt a gyülekezet igazából az a közösség volt, amelybe bizonyos feltételek mellett befogadhatták a jövevényeket, így ők sok olyan áldást élvezhettek, amelyek általánosak voltak azoknak az életében, akik a születésüknél fogva izraeliták voltak. Azáltal kaphatott „állampolgárságot” egy jövevény férfi, hogy körülmetélkedett. Így lehetősége nyílt arra, hogy nagyobb kiváltságokban részesüljön Jehova imádatában, még az évenként megtartott pászka ünnepén is részt vehetett (2Mó 12:43–49; 4Mó 9:14; lásd: IDEGEN; JÖVEVÉNY).

Római állampolgárság: A római állampolgárság különleges jogokat és mentességet biztosított, amit az egész birodalomban elismertek és tiszteletben tartottak. Például törvénytelen volt, ha valaki megkínzott vagy megkorbácsolt egy római állampolgárt, hogy vallomásra bírja. A büntetésnek ezeket a formáit nagyon megalázónak tartották, és csak a rabszolgáknál alkalmazták őket. Jeruzsálemben a római katonák kimentették Pált a zsidó csőcselék karmai közül. Pál először nem mondta el magáról, hogy római állampolgár, de amikor meg akarták korbácsolni, a következőket mondta a mellette álló katonatisztnek: „Szabad-e nektek megkorbácsolnotok egy embert, aki római és nincs elítélve?” A beszámoló így folytatódik: „Nos, amikor a katonatiszt hallotta ezt, odament a parancsnokhoz, jelentést tett, és ezt mondta: »Mit szándékozol tenni? Hiszen ez az ember római.«” Amikor ez kitudódott, „akik kínvallatásnak készültek alávetni őt, azonnal félreálltak mellőle; a parancsnok pedig megijedt, amikor megtudta, hogy római, és hogy ő megkötözte” (Cs 21:27–39; 22:25–29; lásd még: Cs 16:37–40).

A római állampolgárok ezenkívül olyan előnyös és kiváltságos helyzetben voltak, hogy jogukban állt a provincia helytartójának a döntését megfellebbezni Róma császáránál. Ha főbenjáró bűncselekményről volt szó, a római állampolgároknak joguk volt azt kérni, hogy Rómába küldjék őket, és a császár előtt tárgyalják az ügyüket. Ezt kérte Pál is, amikor az ügyét tárgyalták Fesztusz előtt: „A császár bírói széke előtt állok, itt kell megítéltetnem . . . senki sem adhat át nekik [a zsidóknak] kegyből. A császárhoz fellebbezek!” (Cs 25:10–12). Ha egyszer jóváhagyták a fellebbezést, hogy valakinek az ügyét Rómában tárgyalják, már nem lehetett visszavonni. Ezért mondta a következőket  Fesztusznak II. Agrippa király, miután megvizsgálta Pál ügyét: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz” (Cs 26:32).

Számos lehetőség volt arra, hogy valaki római állampolgárságot szerezzen. A császárok néha egész városoknak vagy területeknek, illetve bizonyos személyeknek adtak ilyen különleges kiváltságot különféle szolgálatok fejében. Időnként az is lehetséges volt, hogy valaki egyszerűen megvásárolja az állampolgárságot pénzért. Ezt tette Klaudiusz Liziász parancsnok is, aki ezt mondta Pálnak: „Én nagy pénzösszegen vásároltam ezt a polgárjogot.” Pál azonban Klaudiusz Liziász válaszára rákontrázott ezekkel a szavakkal: „Én pedig már beleszülettem” (Cs 22:28).

Szellemi állampolgárság: Pál a leveleiben szellemi állampolgárságról is említést tett. A szellemi izraelitákká vált körülmetéletlen nem zsidókról azt írta, hogy egykor Krisztus nélkül voltak, elidegenedetten Izraeltől, idegenek a szövetségekre nézve, s reménység és Isten nélkül voltak, „most azonban Krisztus Jézussal egységben” vannak. Majd így folytatta ezt a gondolatmenetet: „Bizonyos tehát, hogy nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai vagytok a szenteknek” (Ef 2:12, 13, 19). Mivel Filippi egyike volt azoknak a városoknak, amelyek római állampolgárságot kaptak, és itt történt, hogy tíz évvel korábban lábbal tiporták Pál római állampolgárságát, ezért különösen érdekes volt, amit Pál a filippi keresztényeknek írt: „Ami minket illet, állampolgárságunk az egekben van” (Fi 3:20). Ugyanebben a levelében így intette a hívőtársait: „[a] jó hírhez méltón viselkedjetek”. A „viselkedjetek”-nek visszaadott görög szó (po·li·teuʹo·mai) betű szerinti jelentése: ’állampolgárhoz illően viselkedik’ (Fi 1:27; vö.: Int).