A „(R)rabbi” megnevezést tényleges értelemben úgy használták, mint ami azt jelenti, hogy ’tanító’ (Jn 1:38). Nem sokkal Jézus születése előtt azonban a zsidók úgy kezdték használni ezt a megnevezést, mint ami egy megszólítás és tiszteletbeli cím, melynek jelentése: ’nagyságos uram’. Néhány tanult ember – az írástudók és a Törvény tanítói közül – megkövetelte, hogy így szólítsák. Örömüket lelték benne, ha mások tiszteletből a „rabbi” címet használták rájuk. Jézus Krisztus elítélte, ha valaki így törekedett a címek megszerzésére, és megtiltotta a követőinek, hogy „rabbinak” nevezzék magukat, hiszen ő volt a tanítójuk (Mt 23:6–8).

A Bibliában a „(R)rabbi” kifejezés csak a Keresztény Görög Iratokban fordul elő. Jézussal kapcsolatban a tényleges, ’tanító’ értelemben 12-szer szerepel: Péter kétszer (Mk 9:5; 11:21), János két tanítványa egyszer (Jn 1:38), Nátánael egyszer (Jn 1:49), Nikodémusz egyszer (Jn 3:2), Jézus tanítványai – akiket nem nevez meg a Biblia – háromszor (Jn 4:31; 9:2; 11:8), a tömeg egyszer (Jn 6:25), Júdás pedig kétszer (az egyik alkalom kétszer is szerepel) (Mt 26:25, 49; Mk 14:45) nevezi így Jézust. Mária Magdaléna úgy szólította Jézust, hogy „Rabbóni!” (tanítóm), illetve egy vak férfi, akit Jézus meggyógyított, szintén ezt a megszólítást használta. Az „-m” itt egy birtokos személyrag, de a használat folytán, úgy tűnik, ez elveszítette a jelentőségét, akárcsak a Monsieur-ben, mely eredetileg azt jelenti, hogy ’uram’ (Jn 20:16; Mk 10:51). Egyszer Keresztelő Jánost is ’rabbinak’ nevezték (Jn 3:26).