Általában így fordítják a héber paʹchadh főnevet (az ige pá·chadhʹ), és alapvetően olyan valamire utal, ami reszketést idéz elő. (Vö.: Mi 7:17.) A qúc szó egyik formáját úgy fordítják, hogy ’betegesen retteg’ (2Mó 1:12; 4Mó 22:3; Ézs 7:16), és ebben a szóban gyakran az irtózat fogalma is benne van. (Lásd: IRTÓZAT.) Az „éjszakák rémségei” kifejezés olyasmire utal, ami rettegést vagy nagy félelmet kelt éjjel valakiben, ilyen lehet például a rablók vagy a nagy ragadozók meglepetésszerű támadása (Én 3:8).

Jákob úgy beszélt a Mindenhatóról, mint olyan személyről, „akit Izsák retteg”, vagyis Izsák tiszteletteljes félelmet érzett Isten iránt, és nem akarta magára vonni a nemtetszését. Jákob is ugyanígy érzett, és ez jól látható abból, hogy arra a személyre esküdött, ’akit atyja, Izsák rettegett’ (1Mó 31:42, 53).

Ha valaki szeretne Jehova szolgája maradni, elengedhetetlen, hogy egészséges rettegést érezzen iránta, és ez abban mutatkozik meg, hogy igyekszik menekülni mindattól, amit Jehova nem helyesel. E miatt a rettegés miatt volt Jób feddhetetlen és egyenes (Jób 1:1; 23:15; 31:23). És ez a fajta rettegés segített a zsoltárírónak kitartani abban, hogy Istennek tetsző életutat kövessen, noha üldözték a fejedelmek (Zs 119:120, 161). Josafát arra buzdította a kinevezett bírákat, hogy legyen meg bennük ez a helyénvaló rettegés, mert így fognak tudni igazságosan, részrehajlás nélkül dönteni (2Kr 19:5–7).

Jehova megvédi és fenntartja a népét. Ezért hát nincs okunk arra, hogy rettegjünk az emberektől, hogy kétségbeesetten féljünk attól, hogy mit tehetnek velünk, és emiatt megtegyük azt, amit jogtalanul kérnek tőlünk (Zs 27:1; 78:53; 91:2–5; Ézs 12:2). Ez nem jelenti azt, hogy Isten szolgái sohasem fognak szenvedni a jelenlegi világrendszerben. Előfordul, hogy szánalmas vagy hátrányos helyzetbe kerülnek. Ám Jehova még ekkor is gondoskodik a szolgáiról, és mivel a hitetlen személyek nem veszik ezt észre, lehet, hogy rettegve elhagyják őket, mert nem akarnak osztozni a látszólag reménytelen sorsukban (Zs 31:11). Jehova viszont nem hagyja el a szolgáit (Zs 27:10; 94:14).

A gonosz azért nem hagy fel rossz életmódjával, mert nem retteg Istentől (Zs 36:1–4). A miatt a csapás miatt viszont rettegni fog, mely azért éri, mert figyelmen kívül hagyja Isten bölcsességét (Pl 1:26, 27).

Amikor Jehova megvonta a védelmét a hűtlen izraelitáktól, éjjel-nappal rettegtek, és bizonytalan volt még az életük is. Nem kerülhették el a szerencsétlenséget (5Mó 28:66, 67; Ézs 24:17–20; 33:14; Jr 30:5; Si 3:47). Ezt a fajta rettegést nem kell megízlelniük azoknak, akik Isten bölcsességével összhangban cselekszenek, és mindig tiszteletteljes félelmet éreznek a Teremtőjük iránt (Pl 1:33; 3:24, 25; 28:14).

Azokat, akik a saját szemükkel látták Jehova páratlan hatalmának, támogatásának és jóindulatának a bizonyítékait, rettegés fogta el (2Kr 17:10; Zs 53:5; 105:38; Ézs 19:16, 17; Jr 33:9). Például az izraeliták Isten segítségével kimagasló  és igazán félelmet keltő győzelmeket arattak az ellenségeik felett (5Mó 11:25; 1Kr 14:17; 2Kr 14:12–14; 20:29). Márdokeus és Eszter idejében pedig az események váratlanul a zsidóknak kedveztek, és emiatt rettegni és félni kezdtek az ellenségeik (Esz 8:17; 9:2, 3). Ezenkívül, ha valakin látszódott, hogy Istentől kapta a bátorságát és az erejét, az egészséges rettegést válthatott ki másokból, és arra ösztönözhette őket, hogy legyenek engedelmesek. Ezért amikor Saul király határozottan felszólította az izraelitákat, hogy védjék meg Jábes-Gileádot, elfogta őket „Jehova miatt a rettegés”, és „egy emberként” tettek eleget a felszólításnak (1Sá 11:7).

Mivel Jehova megjövendölte, hogy Círusz el fogja pusztítani Babilont, az izraelitáknak nem kellett rettegniük ettől a világrengető eseménytől, ugyanis ez azt jelentette, hogy többé nem fognak rettegni Babilon dühétől. A bálványok készítőinek azonban volt mitől rettegniük, hiszen az emberi kezek készítette istenek képtelenek voltak megmenteni Babilont (Ézs 44:8–11, 24–28; 51:12, 13).