(kiszélesíti a népet [tágas teret ad neki]):

Salamon fia, akit ammonita felesége, Naáma szült neki. I. e. 997-ben 41 évesen került apja után a trónra, és 17 évig uralkodott (1Ki 14:21; 1Kr 3:10; 2Kr 9:31). Roboám arról ismert, hogy bár rövid ideig, de ő volt az egyesült birodalom utolsó királya, majd pedig a déli kéttörzs-királyságnak, Júda és Benjámin királyságának az első uralkodója, ugyanis nem sokkal azután, hogy egész Izrael megkoronázta Sikemben, Dávid és Salamon egységes királysága kettévált. Tíz törzs megvonta támogatását Roboámtól, és Jeroboámot tette meg királlyá, ahogy Jehova előre megmondta prófétája, Ahija által (1Ki 11:29–31; 12:1; 2Kr 10:1).

Ez a kettéválás azután történt, hogy Jeroboám a nép küldöttjei élén kérve kérte Roboámot, hogy töröljön néhányat azok közül az elnyomó intézkedések közül, melyeket Salamon foganatosított a nép körében. Roboám ezt fontolóra vette. Először a vénekkel tanácskozott, akik azt javasolták neki, hogy fogadja meg a nép kérését, és csökkentsen a terhükön, így bölcs királynak fog bizonyulni, akit szeretni fog a nép. Roboám azonban elvetette ezt az érett tanácsot, és kikérte azoknak a fiataloknak a véleményét is, akikkel együtt nőtt fel. Ők viszont azt mondták a királynak, hogy tegye kisujját is vastagabbá apja derekánál, vagyis növelje a terhet, és ostor helyett korbáccsal fenyítse őket (1Ki 12:2–15; 2Kr 10:3–15; 13:6, 7).

Ez az öntelt, zsarnoki magatartás, melyet Roboám felvett, teljesen elidegenítette tőle a nép többségét. Csak Júda és Benjámin törzse támogatta továbbra is Dávid házát, ezenkívül a két királyság területéről a papok, léviták és egyes személyek a tíz törzsből (1Ki 12:16, 17; 2Kr 10:16, 17; 11:13, 14, 16).

Később, amikor Roboám király és Adórám (Hadórám), aki a kényszermunkára kötelezettek felvigyázója volt, bement a szakadárok területére, Adórámot megkövezték, a király viszont el tudott menekülni (1Ki 12:18; 2Kr 10:18). Roboám ezután összehívott egy 180 000 fős sereget Júda és Benjámin törzséből, és elhatározta, hogy a tíz törzset erővel fogja alattvalójává tenni. Ám Jehova a prófétája, Semája által megtiltotta nekik, hogy a testvéreik ellen harcoljanak, ugyanis Ő maga határozott úgy, hogy váljon ketté a királyság. Így bár elkerülték, hogy nyíltan harcoljanak a csatamezőn, a két rész közötti ellenségeskedés Roboám napjaiban mindvégig folytatódott (1Ki 12:19–24; 15:6; 2Kr 10:19; 11:1–4).

Roboám egy ideig viszonylag szorosan ragaszkodott Jehova törvényeihez, és uralkodásának elején több várost is felépített és megerősített,  amelyek némelyikében élelmiszerkészletet halmozott fel (2Kr 11:5–12, 17). Ám amikor királysága megszilárdult, elhagyta Jehova imádatát, és Júdát belevitte az utálatos szeximádatba, talán ammonita befolyás hatására, amely a családjából az anyja oldaláról érhette (1Ki 14:22–24; 2Kr 12:1). Jehova emiatt megharagudott, és ennek kifejezéseként arra indította Egyiptom királyát, Sisákot, hogy Roboám uralkodásának ötödik évében a szövetségeseivel rohanja le az országot, és több várost is foglaljon el Júdában. Ha Roboám és a fejedelmei nem alázták volna meg magukat bűnbánóan, Jeruzsálem sem menekült volna meg. Mindenesetre Sisák hadizsákmányként elvitte a templomnak és a király házának kincseit, beleértve az aranypajzsokat is, melyeket Salamon készített. Roboám ezeket rézpajzsokkal helyettesítette (1Ki 14:25–28; 2Kr 12:2–12).

Roboám összesen 18 feleséget vett magának; köztük volt Mahalát, Dávid unokája, és Maáka, aki Dávid fiának, Absolonnak volt az unokája. Maáka volt a kedvenc felesége, és Abijának (Abijám), 28 fia közül az egyiknek, a trón várományosának az anyja. Családjához tartozott ezenkívül 60 ágyasa és 60 lánya (2Kr 11:18–22).

Még az 58 éves korában bekövetkezett halála előtt, mielőtt Abija i. e. 980-ban trónra került, Roboám sok ajándékot osztott szét a többi fia között, feltehetően azért, hogy ezzel elejét vegye annak, hogy fellázadjanak Abija ellen apjuk halála után (1Ki 14:31; 2Kr 11:23; 12:16). Mindent egybevetve Roboám életét a következő megjegyzéssel lehet a legjobban összegezni: „azt tette, ami rossz, mert nem szilárdította meg szívét arra, hogy Jehovát keresse” (2Kr 12:14).