Az, ami fájdalmat, szomorúságot vagy gyötrelmet okoz. Ahhoz, hogy az átfogó jelentésű héber ráʽ vagy raʽ szót pontosan lehessen visszaadni magyarul, többféleképpen fordítják, így a szövegkörnyezettől függően lehet „rossz”, „komor”, ’csúnya’, „kemény”, „vészterhes”, „rosszindulatú”, „fukar” és „irigy” (1Mó 2:9; 40:7; 41:3; 2Mó 33:4; 5Mó 6:22; 28:35; Pl 23:6; 28:22). A görög ka·koszʹ szót úgy lehetne meghatározni, hogy 1. ’az, ami erkölcsileg rossz’; 2. ’pusztító’. Többféleképpen lett fordítva, egyebek között: ’rossz’, „káros”, „ártalmas”, „helytelen” (Ró 7:19; 12:17; Kol 3:5; Tit 1:12; Héb 5:14).

A Szentírásban a ráʽ szó először a jó szöges ellentéteként szerepel. Isten megparancsolta Ádámnak, hogy ne egyen a jó és rossz (ráʽ) tudásának fájáról, és figyelmeztette, hogy milyen következményei lesznek, ha engedetlen. Ebből nyilvánvaló, hogy Isten határozza meg, mi a jó, és mi a rossz. Az embernek nem áll jogában meghatározni ezt Istentől függetlenül. Bár Ádám megszegte Istennek ezt a kimondott törvényét, a törvényszegést nem lehetett Jehovának felróni, „rossz dolgokkal [a ka·koszʹ egyik alakja] ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit. Hanem mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja” (Jk 1:13, 14; 1Mó 2:16, 17; 3:17–19).

Mit jelent az, hogy Jehova rosszat hoz valakire? Jehova joggal hozott rosszat vagy bajt Ádámra, amiért az engedetlen lett. Ezért utal a Szentírás Jehovára úgy, mint aki a rossz vagy a baj Teremtője (Ézs 45:7; vö.: IMIT). Amikor Jehova érvényt szerzett a bűnért járó büntetésnek, amely a halál volt, az az emberiség számára rossznak, vagyis bajnak bizonyult. Tehát a rossz nem mindig szinonimája a helytelenségnek. Arra, hogy Jehova rosszat vagy ’bajt teremtett’, példa a Noé napjaiban bekövetkezett özönvíz és az Egyiptomra kirótt tíz csapás. Ezek a rosszak azonban nem helytelenségek voltak, hanem mindkét esetben arról volt szó, hogy Jehova igazságosan járt el a helytelenséget elkövetőkkel szemben, és ezt jogosan tette. Olykor azonban Jehova az irgalmából kifolyólag tartózkodott attól, hogy elhozza azt a veszedelmet vagy rosszat, amelyet szándékában állt elhozni igazságos ítélete folytán, s tette ezt azért, mert az érintettek megbánást tanúsítottak (Jón 3:10). Ezenkívül figyelmeztette a helytelenség gyakorlóit, ezáltal ki nem érdemelt kedvességből lehetőséget adott nekik arra, hogy jó útra térjenek, és így életben maradjanak (Ez 33:11).

Hogyan kerülhetjük el a rosszat? Mivel Jehova állítja fel a jó és a rossz irányadó mértékét, ezért az ember köteles ezt alaposan megismerni ahhoz, hogy képes legyen megállapítani, milyen utat kell követnie (Héb 5:14). A pénz szeretete egyike a kerülendő rossz, vagyis ártalmas dolgoknak (1Ti 6:10). Ostobaság az anyagiak miatt aggódni, hiszen Jézus azt mondta, hogy „minden napnak elég a maga baja [ka·kiʹa]”, vagyis a nehézsége, megpróbáltatása (Mt 6:34). Amikor valaki felölti az új egyéniséget, egyebek között a „káros kívánság”-tól kell megszabadulnia (Kol 3:5). Miként az Ördög rossz dolgokkal kísértette meg Jézust, úgy a keresztények is azt tapasztalják, hogy rossz gondolatok ötlenek fel bennük vagy ilyenekkel szembesülnek. Ám ahhoz, hogy ilyenkor ne essenek bűnbe, Jézus példáját kell követniük, és azonnal el kell hessegetniük e rossz gondolatokat (Jk 1:13–15; Mt 4:1–11; Fi 4:8). Habár a keresztények a tökéletlenségük miatt ugyanúgy harcolnak a bukott test ellen, miként Pál, és talán a rosszat teszik, amit nem akarnak, nem szabad engedniük a testnek, hanem ki kell tartaniuk az ellene folytatott harcban (Ró 7:21; 8:8). Ám fennáll az a veszély, hogy valaki nem felel meg Isten igazságos követelményeinek, és ez jól látszik Jézusnak a  hű rabszolgáról mondott szavaiból. Erre a rabszolgára a legszigorúbb büntetést kell kiszabni, ha nem tesz eleget a felelősségének, és ha még odáig is elmegy, hogy veri a rabszolgatársait (Mt 24:48–51).

A keresztények elszenvedik a rosszat: A Szentírás nem hatalmazza fel a keresztényeket arra, hogy rosszat hozzanak másokra, vagy hogy a rosszat rosszal torolják meg. A Biblia ezt tanácsolja: „Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat.” „Ne álljatok bosszút magatokért. . . »Enyém a bosszú; én visszafizetek, ezt mondja Jehova.«” „Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval” (Ró 12:17, 19, 21). Ezenkívül Isten szolgáinak – miközben viszonylagos mértékben alárendelik magukat a fölöttük uralkodó kormányzatoknak – sohasem szabad rosszat tenniük, hiszen ezek a kormányzatok – mivel uralkodóik bizonyos fokú lelkiismeretet kaptak Istentől – fellépnek a rosszal szemben, alkalmazva az ország törvényeit, és jogosan gyakorolva a helytelenséget elkövetők megbüntetésére kapott hatalmukat (Ró 13:3, 4). Ha bármilyen módon visszaélnek a hatalmukkal, a Legfőbb Bírónak tartoznak számadással. A keresztények azáltal, hogy elszenvedik a rosszat az igazságosság érdekében, kiváltságos helyzetben vannak, mivel így hozzájárulhatnak Isten szent nevének dicsőítéséhez (1Pt 4:16).