Kifejlett állapotban ezekre a gerinctelen állatokra az jellemző, hogy három testtájuk van: a fej, a tor és a potroh; valamint hat lábuk, egy pár csápjuk és rendszerint két vagy négy szárnyuk van.

A Biblia színes nyelvezettel azt mondja a rovarokról, hogy ’négy lábon járnak’. Mózes kétségkívül tudott arról, hogy a rovaroknak hat lábuk van, ezért ez a megfogalmazás nyilván arra a módra utal, ahogyan mozognak, nem pedig arra, hogy szám szerint hány lábuk van. Vannak olyan szárnyas rovarok – például a méhek, a legyek és a darazsak –, amelyek a hat lábukkal oly módon járnak, ahogyan a négylábú állatok. Más rovaroknak, például a sáskáknak, két ugrólábuk van, így a többi négy lábukat szó szerint mászásra használják (3Mó 11:20–23).

A több mint 800 000-féle rovar az ellentétek színes palettáját alkotja. Míg némelyik sötét színű, addig mások élénk színekben pompáznak, és gyönyörű a mintázatuk. A szivárvány minden színe fellelhető a rovarok világában. Méretüket tekintve is sokfélék: az olyan pici bogaraktól kezdve, amelyek átférnek a tű fokán, egészen a kíváncsi botsáskákig, amelyek még a 30 cm-es hosszúságot is meghaladhatják. A rovarok között jól szervezett közösségeket, „építészeket”, „mezőgazdászokat”, „gyárosokat”, „hosszútávrepülőket”, „ugróbajnokokat”, „úszókat” és „földforgatókat” is találhatunk. Ha az ember tanulmányozza és megfigyeli őket, sokat tanulhat tőlük, legfőképpen azt tudhatja meg róluk, hogy Isten teremtményei, amelyek ösztönös bölcsességgel áldattak meg, de nem a véletlen folytán, hanem minden bölcsesség Forrásának, Jehovának köszönhetően (Jób 12:7–9).

Noha sokan hajlamosak kártevőnek tekinteni a rovarokat, amelyek tönkreteszik a terményeket és az ember javait, illetve betegségeket terjesztenek, az igazság az, hogy jelen körülmények között csak nagyon kis százalékukat lehet károsnak minősíteni. A rovarok többsége vagy úgy osztályozható, hogy semleges, vagy úgy, hogy közvetlenül vagy közvetve hasznos az ember számára.

A rovarok fontos kapcsolatban állnak a növényekkel. Becslések szerint a virágzó növények 85 százalékának a beporzása részben vagy teljes egészében a rovaroktól függ. Hasznos munkát végeznek talajjavítóként és dögevőként is. A pajzstetvekből festékeket és sellakot nyernek az emberek. A Közel-Keleten bizonyos rovarok, például a sáskák már évszázadok óta szerepelnek az ott élők étrendjében. Ha nem léteznének a rovarok, a mézet és a selymet sem ismernénk.

 A rovarok valóban fontos szerepet játszanak a földi teremtmények között. Carl D. Duncan, a rovartan és a növénytan professzora megjegyezte: „Nem túlzás azt állítani, hogy a rovarok sokkal inkább meghatározzák az emberiség világát, mintsem maga az ember, és ha a rovarok egyszer csak teljesen eltűnnének, a világ gyökeresen megváltozna, olyannyira, hogy nagyon is kétségessé válna, hogy az ember fenn tudna-e tartani bármiféle szervezett társadalmat” (Annual Report of the Smithsonian Institution. 1947, 346. o.).