(béke):

Egy ókori város, ahol Melkisédek király és pap volt (1Mó 14:18). Az, ahogyan a „Sálem” héber olvasata beleilleszkedik a Jeruzsálem névbe, kettős számot sejtet, ezért a jelentését talán úgy lehet meghatározni, hogy ’kétszeres béke’. A Héberek 7:2 ihletett szavai is alátámasztják, hogy a név jelentése ’béke’.

Az ókori zsidó hagyomány Sálemet Jeruzsálemmel azonosítja, és ezt a szentírási bizonyítékok is megerősítik. Ábrahám ’a Király völgyében’ találkozott Szodoma királyával és Melkisédekkel. Mivel Dávid király fia, Absolon évszázadokkal később ezen a helyen emelt emlékművet, ezért ennek a völgynek Jeruzsálem, azaz a királyság fővárosa közelében kellett lennie (1Mó 14:17, 18; 2Sá 18:18). A „Sálem” szó valójában benne foglaltatik a „Jeruzsálem” névben, és a zsoltáríró a ’Sion’ szóval állítja párhuzamba (Zs 76:2). Ezenkívül találó, hogy Melkisédek pont annak a helynek volt a királya és a papja, ahol később a Dávid leszármazási vonalához tartozó királyok uralkodtak, a lévita papság szolgált, valamint ahol Jézus Krisztus – akit „Melkisédek módja szerint” való királynak és papnak választottak – fel lett ajánlva áldozatul (Héb 3:1; 7:1–3, 15–17).