(a ’Nap’ jelentésű alapszóból):

Izrael egyik kiemelkedő bírája; a Córából való, Dán törzséhez tartozó Manoah fia. Sámson születése előtt egy angyal jelent meg az édesanyjának, és bejelentette, hogy fiút fog szülni, aki születésétől fogva nazireus lesz, és ’élen jár majd abban, hogy kiszabadítsa Izraelt a filiszteusok kezéből’ (Bí 13:1–5, 24; 16:17). Mivel Sámsonnak a filiszteusok elleni harc élére kellett állnia, közel kellett kerülnie a csatában megölt emberek holttestéhez. Tehát már a megbízatásának a jellege is arra mutatott, hogy nem vonatkozott rá az a törvény, hogy a nazireusok nem érinthetnek holttestet (4Mó 6:2–9). Azt is meg kell jegyeznünk, hogy ez a törvény csak olyanokra volt érvényes, akik önként tettek nazireusi fogadalmat, de Sámsonra csak azok a követelmények vonatkoztak, amelyeket Jehova angyala elmondott az édesanyjának.

Amikor Sámson házasulandó korba érkezett, megkérte a szüleit, hogy vegyenek neki feleségül egy filiszteus nőt, aki Timnában lakik. Ez összhangban volt Isten szellemének az irányításával, mivel az volt a cél, hogy Sámsonnak alkalma legyen harcolni a filiszteusok ellen (Bí 13:25–14:4). Azután Timna közelében egy fiatal sörényes oroszlán Sámson útját állta. Isten szellemének erejével puszta kézzel kettétépte az állatot, majd folytatta útját Timnába, és ott beszélt azzal a filiszteus nővel, akit feleségül akart venni (Bí 14:5–7).

Valamivel később Sámson a szüleivel elment Timnába, hogy hazavigye a jegyesét. Útközben letért, hogy megnézze a korábban megölt oroszlán tetemét, és egy méhrajt meg mézet talált benne. Evett a mézből, és amikor utolérte a szüleit, nekik is adott belőle. A menyegzői lakomán rejtvényt eszelt ki ebből az esetből, és feladta 30 filiszteusnak, akiket mellé adtak társul. A rejtvény körüli további események alkalmat adtak Sámsonnak arra, hogy megöljön 30 filiszteust Askelonban (Bí 14:8–19).

Mikor jegyesének az apja egy másik férfinak adta a lányt, és nem engedte, hogy Sámson találkozzon vele, újabb alkalom nyílt rá, hogy Sámson megbüntesse a filiszteusokat. 300 rókát használva fel, lángba borította a filiszteusok szántóföldjeit, szőlőskertjeit és olajfaligeteit. A felbőszült filiszteusok erre megégették Sámson jegyesét és a lány apját, mivel abból adódott a veszteségük, hogy az apa elbánt Sámsonnal. A filiszteusok ezzel újabb okot adtak Sámsonnak arra, hogy bosszút álljon magáért rajtuk. Sokukat megölte, s „lábszárat combra halmozott” (Bí 14:20–15:8).

A filiszteusok elégtételt akartak venni Sámsonon, ezért elmentek Lehibe. Háromezer júdai férfi ekkor félelmében rábeszélte Sámsont Étám sziklahasadékánál, hogy adja meg magát. Megkötözték két új kötéllel, és odavitték a filiszteusokhoz. A filiszteusok ujjongtak, hogy Sámson a kezükbe kerül. „De Jehova szelleme működni kezdett rajta, és a karján lévő kötelek olyanná váltak, mint a tűzzel perzselt lenfonál, úgyhogy lemállottak béklyói a kezéről.” Egy még ki nem száradt szamárcsődör-állkapoccsal agyonvert ezer embert. Győzelmét Jehovának tulajdonította. Jehova akkor Sámson kérésére csoda útján adott neki vizet, hogy a szomját oltsa (Bí 15:9–19).

Sámson egy másik alkalommal bement egy prostituált nő házába a filiszteus városban, Gázában. A filiszteusok tudomást szerezve erről, lesben álltak, hogy reggel megöljék. Sámson azonban éjfélkor felkelt, kiszedte a városkaput, annak segédoszlopait és a reteszt Gáza városfalából, és „felvitte őket a Hebronnal szemben fekvő hegy tetejére” (Bí 16:1–3; lásd: GÁZA 1.). Ez nagyon megalázó volt a filiszteusokra nézve, mivel Gáza gyenge és védtelen maradt a betolakodók előtt. Sámson csak úgy volt képes erre a bámulatos tettre, hogy még mindig működött rajta Isten szelleme. Ez az ellen szól, hogy erkölcstelen céllal ment  be a prostituált házába. Lange Theologisch-homiletischen Bibelwerk c. művében Paulus Cassel szövegmagyarázó megjegyzi ezzel kapcsolatban: „Sámson nem azért ment Gázába, hogy meglátogasson egy szajhát; azt olvassuk, hogy »odament, és ott meglátott egy [prostituáltat]«. De amikor ott akart éjszakázni [Gázában], a nemzet ellenségeként nem volt más választása, mint hogy a [prostituáltnál] aludjon . . . Ugyanolyan szavakkal írják le a látogatását, mint amikor arról van szó, hogy a kémek Ráháb házában tartózkodtak. A »meglátott« kifejezés csupán arra utal, hogy amikor észrevett egy olyan nőt, tudta, hol kaphat szállást éjszakára” (Bírák és Ruth könyve. 1865, 143. o.). Azt is érdemes megfigyelni, hogy a beszámoló azt mondja, hogy „Sámson éjfélig pihent”, nem pedig azt, hogy „Sámson éjfélig együtt pihent vele”.

Sámson azzal, hogy az ellenség területére ment, kimutatta, hogy nem ismer félelmet. Igen valószínű, hogy azért ment Gázába, hogy ’alkalmat keressen a filiszteusok ellen’, mint korábban is, amikor közülük keresett magának feleséget (Bí 14:4). Ha így van, akkor Sámson nyilván minden ellene irányuló támadást arra akart felhasználni, hogy kárt okozzon a filiszteusoknak.

Delila elárulja: Ezek után történt, hogy Sámson beleszeretett Delilába. (Lásd: DELILA.) A nő anyagi hasznot remélve ki akarta szedni Sámsonból, hogy mi a titka az erejének. Sámson háromszor félrevezette válaszával. De mivel Delila kitartóan unszolta, Sámson végül beadta a derekát, és elárulta neki, hogy azért ilyen erős, mert születésétől fogva nazireus. Delila ekkor kapcsolatba lépett a filiszteusokkal, hogy megkapja a jutalmát, amiért átadja nekik Sámsont. Mialatt Sámson Delila térdén aludt, a nő leborotváltatta a haját. Mire Sámson felébredt, már nem volt rajta Jehova szelleme, mivel hagyta magát belesodorni egy olyan helyzetbe, amely véget vetett a nazireusságának. Erejének forrása nem maga a haja volt, hanem az, amit jelképezett, tudniillik a Jehovához fűződő különleges kapcsolata mint nazireusé. Ennek a kapcsolatnak a megszakadásával Sámson nem volt különb bármely más embernél. A filiszteusok ennélfogva képesek voltak megvakítani, rézbilincsbe verni, és őröltetni vele a börtönben (Bí 16:4–21).

Miközben Sámson a börtönben sínylődött, a filiszteusok nagy áldozatot készültek bemutatni istenüknek, Dágonnak, akinek a sikerüket tulajdonították, hogy elfogták Sámsont. Nagy tömeg gyűlt össze a Dágon imádatára szolgáló házban, köztük az összes szövetséges fejedelem is. Csak a tetőn 3000 férfi és nő tartózkodott. A vigadozó filiszteusok kihozatták a börtönből Sámsont – akinek időközben dús haja nőtt –, hogy szórakoztassa őket. Amikor odaért, megkérte a fiút, aki vezette, hogy hadd érintse meg az épület tartóoszlopait. Majd így imádkozott Jehovához: „kérlek, emlékezz meg rólam, és kérlek, erősíts meg még ez egyszer, ó, igaz Isten, engedd, hogy elégtétellel bosszút álljak a filiszteusokon a két szemem egyikéért!” (Bí 16:22–28). Talán azért imádkozott úgy, hogy csak az egyik szeméért akar bosszút állni, mert elismerte, hogy részben a saját hibája volt, hogy kiszúrták a szemeit. Az is lehet, hogy úgy érezte, lehetetlen teljesen bosszút állnia magáért Jehova képviselőjeként.

Sámson „nekifeszült erővel” a két tartóoszlopnak, és a ház összeomlott. Így meghalt ő is, és több filiszteus, mint amennyit egész életében megölt. A rokonai eltemették „Córa és Estáol között, az apjának, Manoahnak a sírhelyébe”. Sámson így Jehovához hűségesen halt meg, miután 20 évig bíráskodott Izrael fölött. A neve tehát joggal szerepel azoké között, akik a hitük által erőssé tétettek (Bí 15:20; 16:29–31; Héb 11:32–34).