Egy hely megerősítésére szolgáló, földből vagy kőből álló domb, vagy akár egy fal.

Az ostromsáncot (héb.: szó·leláʹ) földből (vagy néha kőből) emelték a hadseregek. Az volt a céljuk vele, hogy legyen egy emelkedő felületük, amelyen fel tudják vinni a faltörő kosokat, illetve az egyéb ostromfelszereléseket, melyekkel ostromolni tudták a megerősített városokat (2Sá 20:15). Az asszír Szanhérib király ostromsáncot emelt Lákis ellen. A Lákisnál végzett ásatásokból az derült ki, hogy ez a sánc főként kőből állt, és rengeteg habarcs tartotta össze. Ámde Szanhérib Jeruzsálem ellen nem tudott ostromsáncot emelni (2Ki 19:32).

Nabukodonozornak, Babilon királyának ostromsáncot kellett emelnie Jeruzsálem és Tírusz ellen (Jr 6:6; Ez 21:22; 26:7, 8). Prófétailag úgy lett szemléltetve a Jeruzsálem elleni ostrom, hogy Ezékielnek egy téglára rá kellett vésnie a város képét, és egy ostromsáncot kellett emelnie köré (Ez 4:1, 2).

A Zakariás 9:3, 4-ben említett sánc (héb.: má·córʹ) nagy valószínűséggel Tírusz masszív védelmi rendszerére, a város nagy kőtömbökből álló magas falaira utal. Babilon városa szokatlanul erős volt: volt egy belső és egy külső sánca is, melyek téglából épültek. (Lásd: BABILON 1.)

Előfordult, hogy egy város sánca (héb.: chél), mely az erődítményének képezte a részét, abból a földből épült, melyet a város körüli sáncárok készítésekor ástak ki. Hácornál a sánc, mely a sáncárokból emelkedett ki, kb. 15 m magas volt. Így a sáncárok alja és a sánc teteje közti távolság közel 30 m volt. Jeruzsálem városának is megvolt a saját erődítménye, és volt sánca is (Zs 122:7; 48:13; lásd: ERŐDÍTMÉNYEK).

A falakkal és a sánccal ellentétben az Istentől származó segítség, vagy ’megmentés’ biztos  védelmet nyújt. Ezért az Ézsaiás 26:1 – kétségkívül Jeruzsálemre vonatkozóan – ezt mondja arról, hogy mit fog Jehova Isten tenni a városért: „A megmentést teszi falaivá és sáncaivá.”