(feltehetően a Sebánia rövidített alakja):

Ezékiás király tisztviselője. Sébna egykor  ’sáfár volt, aki a házra felügyelt’, vélhetően Ezékiás házára, ami magas tisztségnek számított. Jehova azonban arra utasította Ézsaiást, hogy ítélje el Sébnát, megjövendölve, hogy ’kiveti az állásából’, nyilván azért, mert büszke volt, és a saját dicsőségét kereste, ami abból is látszott, hogy feltűnő sírhelyet épített magának. A köntösét, övszalagját és uralmát, valamint „Dávid házának kulcsát” ’Isten szolgája, Eljákim’ kapta meg helyette (Ézs 22:15–24).

Jehova azonban nem minden kiváltságától fosztotta meg Sébnát, mivel amikor Szanhérib serege i. e. 732-ben fenyegető veszélyt jelentett Jeruzsálemre nézve, és már Eljákim volt a sáfár, Sébna a király titkáraként elküldetett Eljákimmal és az emlékíróval, hogy beszéljenek a rabsakéval. Megszaggatott ruhában tértek vissza Ezékiáshoz, beszámolva neki arról, amit hallottak, majd a király elküldte őket Ézsaiáshoz, hogy kérjék meg őt, hogy tudakozódjon Jehovától (2Ki 18:18–19:7; Ézs 36:3–37:7).