(név; hírnév):

Noé három fiának egyike. A világméretű özönvíz után e három fiú által „népesült be az egész föld” (1Mó 6:10; 9:18, 19).

Bár a három fiú neve következetesen a „Sém, Hám és Jáfet” sorrendben jelenik meg, nem lehet egészen pontosan tudni, milyen sorrendben születtek. Az, hogy a felsorolásban Sém az első, nem feltétlenül utal arra, hogy ő volt Noé elsőszülöttje, hiszen Sém saját elsőszülöttje (Arpaksád) is harmadikként jelenik meg a leszármazási feljegyzésekben (1Mó 10:22; 1Kr 1:17). Az 1Mózes 10:21 többféleképpen is fordítható az eredeti héberből, ezért némely fordítás úgy utal Sémre, mint aki „Jáfetnek, legidősebb testvérének”, „az öregebb Jáfetnek” (Szep.) az „öccse” volt, más fordítások ellenben úgy említik őt, mint aki Jáfet „idősebb” (Kat.) vagy „nagyobbik testvére” (IMIT), illetve „bátyja” (Haft., KNB) volt. Az egészen régi fordítások ugyancsak különböznek egymástól. A Septuaginta, Szümmakhosz fordítása és az Onkelosz-targum Jáfetet mutatja be idősebbnek, ellenben a szamaritánus Pentateuchus, a latin Vulgata és a szír fordítások szerint Sém volt Jáfet bátyja. Mindazonáltal a Biblia más helyei alapján igen valószínűnek tűnik, hogy Sém Noé második fia volt, tehát fiatalabb volt Jáfetnél.

A Biblia arról tudósít, hogy miután Noé elérte az 500 éves kort (i. e. 2470), fiakat nemzett, és 600 esztendős volt, amikor a vízözön elárasztotta a földet (1Mó 5:32; 7:6). Sém a vízözön idején már nős volt (1Mó 6:18), és a beszámoló szerint első fiát, Arpaksádot két évvel a vízözön után nemzette (i. e. 2368), mégpedig 100 éves korában (1Mó 11:10). Ennek alapján Sém akkor született, amikor Noé 502 éves volt (i. e. 2468), és mivel Hámra láthatólag úgy történik utalás, mint a ’legkisebb fiúra’ (1Mó 9:24), logikus, hogy az 500 éves Noénak Jáfet született meg az első fiaként.

Sémnek Arpaksád után más fiai (és lányai) is születtek, például Elám, Assur, Lud és Arám (1Mó 10:22; 11:11). Az 1Krónikák 1:17-ben található párhuzamos beszámolóban Arám után „Úc, Hul, Geter és Mas” is fel van sorolva, de az 1Mózes 10:23 szerint ők Arám fiai voltak. A bibliai és más történelmi bizonyítékok alapján tehát Sémtől származtak a szemita népek: az elamiták, az asszírok, a korai időkben élt káldeusok, a héberek, az arameusok (v. szírek), különféle arab törzsek, és talán a kis-ázsiai lüdök is. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy Sém leszármazottai főként az ázsiai földrész dny. területén telepedtek le, és elfoglalták az úgynevezett termékeny félhold legnagyobb részét, továbbá az Arab-félsziget jelentős részét is. (Lásd külön-külön a Sém fiairól szóló cikkeket.)

Amikor Sém és testvére, Jáfet betakarták mezítelen apjukat, Noét, miután az lerészegedett a bortól, nemcsak azért mutattak tiszteletet iránta, mert az apjuk volt, hanem azért is, mert Isten őáltala óvta meg az életüket az özönvíz idején (1Mó 9:20–23). Noé ezután mondott áldásából  kiderült, hogy Isten kiváltképpen Sém leszármazási vonalát fogja kegyben részesíteni, és hogy az hozzájárul majd Isten nevének a megszenteléséhez, hiszen Noé úgy utalt Jehovára, mint ’Sém Istenére’ (1Mó 9:26). Sém volt az, akitől a fia, Arpaksád által Ábrahám is származott, és Ábrahám kapta az ígéretet a Magra, akiben a föld minden családja áldást nyer (1Kr 1:24–27; 1Mó 12:1–3; 22:15–18). Noé azzal kapcsolatos jövendölése, hogy Kánaán Sém „rabszolgája” lesz, akkor teljesedett be, amikor a szemiták uralmuk alá hajtották a kánaánitákat annak eredményeképpen, hogy az izraeliták meghódították Kánaán földjét (1Mó 9:26).

Sém még 500 évet élt, miután Arpaksádot nemzette, és 600 évesen halt meg (1Mó 11:10, 11), tehát mintegy 13 évvel Sára halála (i. e. 1881) után, és tíz évvel azután, hogy Izsák és Rebeka házasságot kötött (i. e. 1878). Ezért aztán némelyek szerint Sém lehetett Melkisédek (jel.: ’igazságosság királya’), a király-pap, akinek Ábrahám tizedet adott (1Mó 14:18–20). A Biblia azonban nem mondja ezt. Pál apostol rámutat, hogy Melkisédeket illetően nem maradtak fenn leszármazási feljegyzések vagy más, életével kapcsolatos adatok, így tehát Melkisédek megfelelő előképe lett Krisztus Jézusnak, aki Király-Pap marad mindenkorra (Héb 7:1–3).