Csőszerű fúvós hangszer (1Mó 4:21).

Az, hogy pontosan melyik hangszer felel meg a héber ʽú·ghávʹ szónak, bizonytalan, mivel a Biblia nem ad róla leírást, azonban általában a modern bibliafordítások úgy adják vissza ezt a szót, hogy „síp” (Jób 21:12; 30:31; Zs 150:4; AS, Da, RS, Kecsk., ÚV). Így a síp az első fúvós hangszer (vsz. fafúvós), melyet a Szentírás megemlít. Az Ádámtól fogva hetedik nemzedékhez tartozó Jubálról azt mondja a Biblia, hogy „ősatyja [v. alapítója] minden. . . síposnak [v. fuvolásnak]” (1Mó 4:21; Rbi8, lábj.). Ez valószínűleg valamilyen hivatás megalapítására utal, vagy ennek a hangszernek a készítőit, vagy a hangszeren játszókat értve alatta.

Bár az ʽú·ghávʹ-ot soha nem sorolják a templomi hangszerek közé, néhány tudós úgy véli, hogy ez az elnevezés általános kifejezéssé vált, amellyel minden fafúvósra utaltak. Eredetileg azonban egy konkrét hangszert jelölhetett, talán a fuvolát vagy talán különböző hangon szóló sípok sorát, melyeknek az egyik vége zárt volt, a másik nyitott, itt lehetett fújni. Lehetséges, hogy a Nabukodonozor zenekarában lévő hangszer, melyet a mas·ró·qíʹ (’síp’; Dá 3:5, 7, 10, 15; IMIT, Kár., Kecsk., Szep., ÚRB, ÚV) arámi szóval írnak le, azonos a héber ʽú·ghávʹ-val.