Búzából vagy más gabonaféléből lassú erjesztéssel készített, aránylag kevés alkoholt tartalmazó ital. A ’búzasörnek’ fordított héber szóʹveʼ szót ’szeszes italnak’ is lehet fordítani (Ézs 1:22, Rbi8, lábj.; Hó 4:18, Rbi8, lábj.; Ná 1:10, Rbi8, lábj.).

Ékírásos táblák tanúsága szerint az ókori Mezopotámiában már az i. e. harmadik évezredben is értettek a gabonasör-készítés művészetéhez. Amikor Ábrahám először érkezett Egyiptomba, valószínűleg azt tapasztalta, hogy a sör ott már megszokott ital volt. Később állítólag III. Ramszesz olyan értékesnek tartotta a sört, hogy mintegy 114 000 l-t ajánlott fel évente az isteneinek. Találtak sok olyan söröskorsót is, melyet a filiszteusok használtak, és amelynek szűrővel ellátott kifolyócsöve volt. Úgy tűnik, hogy ezek a  nemzetek sokféle sört készítettek, hogy mindenki találjon ínyére valót, így aztán volt édes, sötét, illatos, szénsavban gazdag és fűszeres sör. Ezeket vagy melegen, vagy hidegen szolgálták fel, és volt, hogy felvizezték, de volt, hogy sűrűn, szirupos formában kínálták. (Lásd: BOR ÉS EGYÉB RÉSZEGÍTŐ ITALOK.)