Pékáruk és egyéb ételek sütésére alkalmas tűzhely. A héberek és más népek is különböző fajta sütőkemencéket használtak (KÉP: 2. köt. 952. o.).

A Közel-Keleten viszonylag nagy sütőkemencéket készítettek, és készítenek még napjainkban is. Ezek kör alakú mélyedések voltak a földben; néhány akár 1,5 vagy 1,8 m mély is lehetett, csaknem 1 m-es átmérővel. Egy ekkora sütőkemencében meg lehetett sütni egy bárányt egészben, a forró kövek vagy a forró szén fölé függesztve.

A bibliai időkben tál formájú sütőkemencéket használtak, melyek valószínűleg hasonlítottak a Palesztinában élő mai földművesek sütőkemencéire. Egy nagy agyagtálat lefordítva ráraktak azokra a kicsi kövekre, amelyeken a kenyerek voltak. A tál úgy forrósodott fel, hogy meggyújtották a köré és rátett tüzelőanyagot, a kenyér pedig megsült alatta.

Valószínűleg minden héber otthonban volt egy mozgatható, korsó formájú sütőkemence; ilyen kemencék még ma is használatosak Palesztinában. Ez egy nagy agyagkorsó volt, mely az alja felé kiszélesedett. Kb. 0,9 m magas volt, a tetején egy nyílással. Úgy fűtötték fel, hogy például fát vagy füvet égettek a belsejében, a hamut pedig egy erre a célra szolgáló nyíláson át eltávolították. A tetejét lezárták, és amikor a korsó kellően átforrósodott, a nyerstésztát körbe a belsejére vagy a külsejére tették. Az így készült kenyerek igencsak vékonyak voltak.

 A régészek nagyon sok gödörkemencét tártak fel. Ezek nyilvánvalóan a korsó formájú sütőkemencék továbbfejlesztett változatai voltak. Ez a fajta sütőkemence részben a földben, részben a föld fölött volt, agyagból készítették, és kívül-belül bevakolták. A teteje felé keskenyedett, és a tüzelőanyagot a belsejében égették. Az emlékművek és a festmények arról tanúskodnak, hogy az egyiptomiak a nyerstésztát a kemencék külsejére tették. Azok a héberek, akik ezt a fajta sütőkemencét használták, valószínűleg száraz gallyakkal vagy fűvel fűtötték fel őket. (Vö.: Mt 6:30.) Ezek a kemencék hús sütésére is alkalmasak voltak.

Érdekes, hogy Palesztinában a földművesek által használt mai sütőkemencék alig különböznek az ókori romok között találtaktól, illetve azoktól, amelyeket az asszír és az egyiptomi domborművek és festmények ábrázolnak. Az ókori Káldeában a sütőkemencék az udvarokban voltak. Manapság a lakóházak udvaraiban, kis sütőkunyhókban vannak, bár előfordul az is, hogy a falu némely részén több sütőkemence van egy helyen. Még ma is sütnek közös használatú, nagy sütőkemencékben.

Egyiptomban általánosak voltak a háztartási sütőkemencék mind az izraelitáknál, mind az egyiptomiaknál. Ennélfogva a második csapás idején a békák még a sütőkemencékbe és a dagasztóteknőkbe is feljöttek (2Mó 8:3).

Nehémiás irányításával ki lett javítva a jeruzsálemi „Sütőkemencék tornya”, amikor a város falait is helyreállították (Ne 3:11; 12:38). Nem tudni biztosan, honnan ered ez a név, de a feltételezések szerint azért lett ez a neve a toronynak, mert a pékek sütőkemencéi ezen a környéken voltak.

Jelképes értelem: A 3Mózes 26:26-ban a sütőkemence a szűkölködéssel kapcsolatban szerepel: „Amikor [én, Jehova] eltöröm botjaitokat, amelyekre karika formájú kenyereket szoktak aggatni, tíz asszony fogja sütni kenyereteket egyetlen sütőkemencében, és súlyra adják vissza kenyereteket; ti pedig esztek, de nem fogtok jóllakni.” Rendes körülmények között minden asszonynak szüksége volt egy sütőkemencére, hogy mindennap meg tudja sütni benne a kenyeret. A 3Mózes 26:26 viszont egy olyan időről beszél, amikor annyira kevés lesz az élelem, hogy egyetlen sütőkemence elegendő lesz ahhoz, hogy tíz asszony megsüsse benne a kenyerét. A Hóseás 7:4–7 a házasságtörő izraelitákat egy pék kemencéjéhez hasonlítja, minden bizonnyal azért, mert gonosz vágyak égtek bennük.