(akkád eredetű;  jel.: ’Sulmán [asszír isten] felülmúlhatatlan’):

Öt különböző asszír uralkodó viselte ezt a nevet (Sulmánu-asarídu), ám úgy tűnik, csak ketten álltak közvetlen kapcsolatban Izraellel: III. Salmanassár és V. Salmanassár. De igazából csak az utóbbit említi a bibliai beszámoló.

1. III. Salmanassár az apja, II. Assur-nászir-apli után került az asszír trónra. Egy feliraton a következőképpen beszél magáról: „a világ királya, vetélytárs nélküli király, »a nagy Sárkány«, az (egyetlen) hatalom (a föld négy) szegletén” (ANET. 276. o.). A vélemények szerint mintegy 35 éven át uralkodott. Ebből 31 év, úgy tűnik, hadjáratokkal telt, hogy fenntartsa és kiterjessze az asszír uralmat. III. Salmanassár többször is támadást indított ny. irányba a Szíriában lévő arameus királyságok ellen.

Felirata, mely állítólag Ahábra utal: III. Salmanassár Monolit-feliratán leírást találhatunk a karkari (Hamát közelében, az Orontes völgyében) csatáról, amely Salmanassár uralmának a 6. évében folyt. Az asszírok itt 12 szövetséges királlyal, főleg szírekkel szálltak csatába. Ám a felsorolásban szerepel egy személy, akit a következőképpen hívnak: A-ha-ab-bu mât Sir-ʼ-la-ai. A modern referenciaművek ezt a nevet rendszeresen az „izraeli Ahabbal” azonosítják (Mahler: Ókori chronologiai kutatások. 52. o.). Általában tényként fogadják el azt, hogy Aháb a szírek szövetségeseként részt vett a csatában. Ám a Biblia erről az eseményről nem beszél, és bár hasonlónak tűnnek a nevek, komoly okunk van kételkedni abban, hogy A-ha-ab-bu mât Sir-ʼ-la-ai azonos az izraeli Ahábbal. Az Encyclopædia Biblica (London, 1899, I. köt. 91. h.) ezt írja: „Az Ahabbu Sirlai név csakis izraeli (illetve Hommel szerint jezréeli) Ahábot jelenthet, és ezzel ma már a legtöbb tudós egyetért.” (Kiemelés tőlünk.) Ez azt mutatja, hogy az azonosítás nem volt mindig olyan általánosan elfogadott, mint napjainkban, és azt is mutatja, hogy a mât Sir-ʼ-la-ai „izraeli”-ként való fordítása ugyancsak vitatott. Érdemes megjegyezni, hogy az ókori asszír feliratok máshol nem a mât Sir-ʼ-la-ai kifejezéssel utalnak Izrael északi királyságára. Az abból az időből származó egyéb asszír feliratokon erre az országra vagy a fővárosának a nevével, a Szamária névvel utaltak (Sa-mí-ri-na a feliratokon), vagy a Bît-Hu-um-ri-i-a (Omri országa) kifejezéssel, amely még egy évszázaddal Omri halála után is használatos volt (Ókori chronologiai kutatások. 38–39. o.).

Salmanassár feliratai azt mutatják, hogy uralkodásának a 18. évében, illetve 12 évvel a karkari csata után harcba szállt a damaszkuszi Hazáellel, és még a következőket is írják: „Ebben az időben adót hoztak nekem a Tyriaiak, a Sidonbeliek és Jehu Omri fia” (Ókori chronologiai kutatások. 51. o.). A-ha-ab-bu Aháb királlyal való azonosítása tehát ellentétben állna a bibliai kronológiával, amely szerint Aháb halála és Jéhu uralma között úgy 14 év telt el, amely alatt Aházia és Jórám uralkodott (1Ki 22:51; 2Ki 3:1). A legtöbb szövegmagyarázó Aháb állítólagos szír szövetségesekhez  való csatlakozását uralmának a vége felé tenné időben, de ez még így sem illik bele a bibliai kronológiába. Ezt a nehézséget felismerve Kamphausen és Kittel tudósok szerint Aháb nevét összecserélték Jóráméval az asszír feljegyzésekben (Hastings: A Dictionary of the Bible. 1904, I. köt. 53. o.). A Biblia azonban nem említi, hogy Jórám részt vett volna a karkari csatában.

Azt is nehéz megmagyarázni, hogy miért csatlakozna Aháb Izrael elszánt ellenségeihez egy ilyen szövetségben. Ennélfogva a The Encyclopedia Americana (1956, I. köt. 269. o.) ezt írja: „Azt láttuk, hogy [Aháb] különös módon szövetséget kötött ősi ellenségével, Ben-Hadáddal az asszír. . . Salmanassárral szemben, pedig az ember azt feltételezné, hogy szíves örömest látta volna Ben-Hadád vesztét, és Asszíria nem is fenyegette őt közvetlenül.” Aháb nem sokkal ezelőtt már két harcot is folytatott a szírekkel, és bár volt egy rövid idő, amikor nem támadta meg egymást Izrael és Szíria, ennek az időszaknak a harmadik évében Aháb végső csatát vívott velük, amelyben az életét vesztette (1Ki 22:1–4, 34–37). Vannak próbálkozások, melyek igyekeznek megmagyarázni, hogy miért lépett be a szírek szövetségébe, akár önként, akár kényszer hatására, de ezek az érvek nem meggyőzőek.

Végül pedig az A-ha-ab-bunak tulajdonított hatalmas sereg, amelyről Salmanassár felirata beszél, nem egyezik meg azzal, amit a Biblia ír Izrael harci felszereléséről. A lista szerint A-ha-ab-bu „2000 szekér”-rel érkezett, többel, mint a szövetségesek közül bármelyik király. Az ebből adódó nehézséget felismerve, azok, akik amellett vannak, hogy A-ha-ab-bu megegyezik Aháb királlyal, csak bonyolítják a helyzetet azzal, hogy szerintük további különös szövetség köttetett a júdai, tíruszi, edomita, sőt moábita kiegészítő csapatok és Aháb seregei között, hogy meglegyen a hiányzó szekerek száma (Miller–Hayes: Az ókori Izrael és Júda története. 245. o.; A hadművészet ókori klasszikusai. 174. o.). Érdemes megjegyezni, hogy még a hatalmas Salamon királynak is csak 1400 szekere volt az uralma idején (1Ki 10:26).

Ha figyelembe vesszük mindazt, ami a fentiekben olvasható, minden amellett szól, hogy az A-ha-ab-bu mât Sir-ʼ-la-ai „izraeli Ahabbal” való fordítása nem helyes, és hogy a felirat írásának megfejtői talán túlságosan is szerettek volna olyasmit látni a névben, amely összefüggésbe hozható egy történelmileg ismert személlyel. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanez a felirat ír „Muszri”-ról is, és bár ezt a kifejezést máshol Egyiptomra használják, a fordítók itt logikátlannak tartják ezt a kapcsolatot, és szerintük ez a név „inkább egy olyan országra utalhat, amely Kis-Ázsia déli részén van” (ANET. 279. o., 9. lábj.). Úgy tűnik, ugyanilyen jó okaink vannak azt feltételezni, hogy mât Sir-ʼ-la-ai Izraellel való azonosítása nem logikus. Az idő majd bizonyíthatja, hogy ez így van.

Annak a szír szövetségnek a főbb vezetői, amellyel III. Salmanassár Karkarnál szembekerült, feltehetően a damaszkuszi Adad-idri király és a hamáti Irhuleni király lehetett. Salmanassár azt állította, hogy nagy győzelmet arattak a csatában, de az eredmény nyilván nem volt elég elsöprő ahhoz, hogy az asszírok tovább nyomulhattak volna ny. irányba. Éppen ezért olvashatunk a listán arról, hogy az ezt követő években további csaták folytak a damaszkuszi Adad-idri ellen.

A Hazáelről és Jéhuról szóló feliratok: Jehova próféciáinak beteljesedéseként, amelyeket Elizeus által közölt, Hazáel, a damaszkuszi Ben-Hadád király kincstárnoka megölte urát, és király lett, valószínűleg Jórám király uralkodásának (kb. i. e. 917–905) a vége felé (2Ki 8:7–15). III. Salmanassár egyik felirata ezt megerősíti, a következőket jelentve ki: „Hadadezer [Adad-idri, nyilván a damaszkuszi II. Ben-Hadád] meghalt. Hazaél, egy  közember ragadta magához a trónt.” A Hazáellel való ellenségeskedésről Salmanassár 18. és 21. évében történik utalás, mely szerint az asszírok többször is győztek, de sosem tudták bevenni Damaszkuszt (Az ókori Izrael és Júda története. 249. o.).

Izrael királyának, Jéhunak (kb. i. e. 904–877) a neve is megjelenik Salmanassár Fekete obeliszkjén (napjainkban a British Museumban van), amely egy domborművet is tartalmaz, és ez, úgy tűnik, azt ábrázolja, amint Jéhu egy követe térdepel az asszír király előtt, ajándékot adva át neki. A felirat a következőket jelenti ki: „Iaua (Jéhu), Omri fiának [ jel.: Omri utódjának] hadisarca. Ezüst, arany, egy arany tál, egy arany serleg, arany kelyhek, arany kancsók, ólom, pálcák a király keze számára, dárdák – ezeket kaptam tőle” (Az ókori Izrael és Júda története. 271. o.). A bibliai beszámoló nem ír erről a sarcról Jéhuval kapcsolatban, és bár – figyelembe véve a 2Királyok 10:31–33-ban feltárt körülményeket – lehetséges, hogy az izraelita király fizetett ilyen adót, sosem szabad feltételezni, hogy az önző asszír uralkodók nem jelenítettek meg olyasmit a felirataikon és a faragott domborműveiken, ami távol állt a valóságtól.

2. V. Salmanassár III. Tiglát-Pilészernek volt az utódja. Ha a világi feljegyzéseket nézzük, uralmáról nem sokat tudhatunk meg. Egy felsorolásban feltehetően ő az az Ulúlaju, aki 5 éven át uralkodott Babilonban (ANET. 272. o., 4. lábj.). Josephus ezenkívül idézi a történész Menandroszt, aki azt írja, hogy V. Salmanassár ostrom alá vette Tíruszt (A zsidók története. IX. könyv, 14. fej., 2. bek.). Ezen kívül a Bibliában találhatunk leginkább információt erről a királyról.

Izrael feletti uralma: Izrael királya, Hósea uralkodásának az idejében (kb. i. e. 758–740) V. Salmanassár betört Palesztina területére, majd Hósea a vazallusa lett, és évente sarcot kellett fizetnie Salmanassárnak (2Ki 17:1–3). Ám Hósea később nem fizette meg a sarcot, és rájöttek, hogy összeesküvést szőtt Egyiptom királyával, Szóval. (Lásd: SZÓ II.) Salmanassár ezért fogházban tartotta Hóseát, majd három éven át ostromolta Szamáriát, ami után a jól megerősített város végül elesett, az izraelitákat pedig száműzetésbe vitték (2Ki 17:4–6; 18:9–12; vö.: Hó 7:11; Ez 23:4–10).

A bibliai feljegyzés nem nevezi meg külön azt az asszír királyt, aki végül elfoglalta Szamáriát. (Lásd: SZARGON.)

Szamária i. e. 740-ben bekövetkezett elestével Izrael tíztörzs-királyságának az uralma, amely 257 évig tartott, véget ért.